Április 25-én immár IV. alkalommal rendezte meg Pásztó városa a múltidéző Zsigmond napot. Ilyenkor a város apraja-nagyja megjelenik az óváros főterén, és különböző programok által teszik színesebbé az emlékezést. Arra gondoltam, miért ne lehetne a Szigetfesztiválon lévő „Lelki betérő" sátrunk mintájára egy kis sátrat felállítani, és általa képviseltetni magunkat ezen a rendezvényen? Ez egy új missziós kihívást jelentett gyülekezetünk életében.

Jó kapcsolatunk van a helyi Művelődési Ház vezetőjével, a rendezvény főszervezőjével, és amikor említettük, a tervünket, ő lehetőséget biztosított számunkra, hogy részt vegyünk a programon.  Mivel ez a nap tulajdonképpen egy középkort idéző alkalom, megpróbáltuk a programjainkat is ehhez igazítani. Sátrunk a „BÉKE VÁR"-a volt.

Csináltunk ún. „várfal graffitit", amire ki-ki ráírhatta, hogy mit szeretne üzenni a jövő nemzedékének. Lehetett virágot készíteni papírból, hurkapálcából. A szirmaira ráírhatták, miért hálásak az életben, amiket aztán elültethettek a „várkertben". Nagy sikert aratott a régi időt és a modern kort ötvöző Chat-fal, amit stílszerűen „E-chat"-falnak neveztünk el. Itt a fából készült számítógép monitorra lehetett írni és üzengetni az asztal másik oldalán elhelyezkedő személy számára. Egy középkori lovag képében fényképeszkedésre is volt lehetőség, de aki akart, az spontán rajzolhatott és színezhetett bármit.

Mindezek mellett kihelyeztük egy asztalra egyházunk kiadványait, amin keresztül jó pár könyv és cd gazdára talált. Sokat gondolkoztunk, hogy az igei gondolatokat hogyan szőhetnénk bele a tevékenységünkbe és tárhatnánk az emberek elé. Ekkor jött az ötlet, hogy „különleges üzenetként" juttatjuk el az emberekhez. Apró, színes cédulákra különböző bátorító igeverseket nyomtattunk, amiket feltekertünk és cérnával átkötöttünk. Egy kis kosárkába tettük őket, amit a sátorra akasztottunk. Fölé írtuk, hogy „üzenet a múltból...". Később a hatékonyság érdekében kezünkbe vettük a kosárkákat, és bátorítottunk az embereket, hogy húzzanak a tekercsekből. Rengeteg embert megszólítottunk ezáltal (pontosan 270 db „igetekercset" osztottunk szét): férfiakat, nőket, időseket és fiatalokat, jómódúakat és szegényeket, még szolgálatot teljesítő rendőröket is. Fantasztikus volt látni, hogy az Ige önmagában mekkora hatással tud lenni az emberekre, és milyen mély érzelmeket vált ki belőlük!

Egy fiatal lányt éppen szerelmi csalódás ért, és nagyon örült a bátorító idézetnek. Volt egy idős néni, aki gyászolta közeli hozzátartozóját, és szó ugyan nem jött ki a száján, de az arcán lecsorduló könny láttán rögtön tudtuk, hogy az üzenet célba ért. Az egyik rendőr a következő megjegyzést tette a társának: „Hát igen, ez teljesen igaz!". Egy kétgyermekes anyuka ezt mondta, miután elolvasta a bibliaverset: „Ez volt a legjobb, legcsodálatosabb üzenet, amit kaptam - majd hozzá tette -, de nem csak a mai napon, hanem egész életemben!" Emellett számtalanszor hangzott el az emberek részéről köszönetnyilvánítás a kapott „üzenetért".

Hálásak vagyunk Istennek ezért a napért, amelyen megtapasztalhattuk, hogy ha elmegyünk az emberekhez, és próbálunk adni valamit nekik, akkor az Isten áldásából bőven jut a mi számunkra is!

Szűcs Csabi