2010. szeptember első hétvégéje beírta magát a Hévízi és a Debreceni Gyülekezet történetébe, nem beszélve a nyíradonyi kis gyülekezetalapító csoportról. Ezen a hétvégén a Hévízi Gyülekezet kórusa ellátogatott a debreceni imaházba, ahol délelőtt keresztségi, délután presbiterszentelési istentiszteleten szolgáltak.

Keczán Lászlóné Marika felszentelésére jött el Farkas Attila lelkész, magával hozva egyik gyülekezetét. Marika és férje, Laci élete és szolgálata döntő befolyással bírt Attila életében. Példás életük segítette őt a keskeny úton való elindulásban. A szombati ünnepélyes istentiszteletek és a debreceni testvérek vendéglátó szeretete felejthetetlenné tették ezt a napot.

Másnap, vasárnap, a hévízi kórusunk, valamint a gödöllői Advent Rézfúvós Együttes a nyíradonyi református templomban szolgált a délelőtti istentiszteleten. Attila ebben a gyülekezetben ismerte meg a Biblia igazságait, és hozta meg döntését.

Most, 9 évvel később, újra volt gyülekezete előtt állt családjával, jelenlegi gyülekezetével, gödöllői és debreceni testvérekkel. Azért, hogy bizonyságot tegyen arról a szerető Istenről, aki nem hagyja el azt, aki Őt választja. A református gyülekezet részéről a könnyek, a vastaps, a szeretetvendégség, a közös énekek éneklése, részünkről a szívből jövő szolgálatok, gyermekeink templomot zengető éneklése, a fúvós hangszerek szárnyaló hangjai a szeretet összefogó erejéről tanúskodtak.

Mi, hévízi adventisták, meghívtuk a nyíradonyi reformátusokat hévízre, egy közös szombati alkalomra, amelyre ők ígéretet is tettek. Hisszük, hogy az Ige és közös vágyunk teljesült ezen a hétvégén: „Mindent Isten dicsőségére tegyetek!"