Messzi útra vállalkozott a vakmisszió 2010. október 9-én. Gyulára készülődtünk nagy lelkesedéssel. Összesen tizenhatan vágtunk neki az utazásnak - vakok, gyengén látók és látók együttesen, hogy délelőtt egy istentisztelet keretében, délután pedig a vakok életét megkönnyítő, s egyben színesebbé tevő eszközök bemutatásával szolgáljunk Istennek, a gyülekezetnek és a vendégeknek egyaránt.
Délelőtt egy vers és két kórusszolgálat mellett Erdődy Viktor, a
vakmisszió lelki vezetője hirdette az Igét Fil 2:3-10 alapján, amikor is
az egymás felé irányuló tapintat, szolgálatkészség és előzékenység
fontosságára hívta fel a figyelmünket.
Ezúton is köszönjük a testvérek szeretetét az ebéd során, mert
alkalmazkodva szoros időbeosztásunkhoz, az ebédről már előre, ugyanakkor
rendkívül bőségesen és ízletesen gondoskodtak. Étkezés közben még egy
öröm ért bennünket: asztalunkhoz ült Csomós testvérnő is, aki
rövidlátása miatt a szombatiskola interneten való elérhetőségét megelőző
időszakban éveken keresztül folyamatosan igényelt tőlünk verseket és
szombatiskolát kazettán. Régi vágya volt, hogy találkozhasson azzal a
közösséggel, akik egy időben lelki növekedését szolgálatukkal
elősegítették, mi pedig hosszú-hosszú idő után végre személyesen is
beszélhettünk hangos levelező partnereink egyikével. Elmesélte, mennyit
épült akkoriban szolgálatunk révén, mi pedig egy nagyon fontos
visszacsatolást kaphattunk, hogy valóban érdemes tovább hordanunk
Krisztus igáját.
A délutáni program egy rövid bemutatkozással vette kezdetét, majd a
gyerekekhez fordultunk, és Szabó Éva testvérnő révén ők is megérthették,
mit jelent a vakság, illetve hogyan kell viszonyulnunk vak
embertársainkhoz. Ezután Kabai Imre nem látó barátunk gitárral a kezében
tanított meg az elé lekuporodott gyermekeknek egy Istent dicsőítő
éneket, majd kezdetét vette a program változatosabb része.
Mindenki kiválaszthatta, milyen sorrendben látogatja meg a különböző
foglalkozásokat: lehetett ismét bekötött szemmel gyöngyöt fűzni Fylo
Katival, almát pucolni Kabai Imrével, dominózni Nyerges Andival,
valamint - immár nyitott szemmel - Barna Marika testvérnő és egy Braille
tábla segítségével elmélyedni a vakírás rejtelmeiben, s egyben egy
Braille írású könyvjelzőre is szert tenni.
Egy másik asztalnál Nagy Ildikó és Jároli Erika testvérnő útmutatásai
alapján mindenféle vakos eszközt ismerhettek meg az érdeklődők, és
természetesen ki is próbálhatták azokat. Igyekeztünk minél színesebb
választékkal szolgálni, vittünk színfelismerő készüléket, fényjelzőt,
nem látók számára készített sakkot, dámát, egyéb társasjátékokat,
beszélő programmal ellátott mobiltelefont, órát, ébresztőt, egyebeket.
Egy másik teremben a vakos közlekedés két fajtáját mutattuk be az
érdeklődőknek: Fülöp Gábor bottal, Erdődy Viktor pedig Athosz nevű ifjú
labrador vakvezető kutyájával szemléltette az akadályok megfelelő
kikerülését.
Amint az a képeken is látható, a testvérek és a vendégek érdeklődése
határtalan volt, nagyon nagy szeretettel fogadtak és közeledtek felénk,
és sok-sok kérdésük is azt bizonyította, hogy a gyulai missziót
megáldotta Urunk.
A program lezárásaképpen a gyerekek nagy örömére előkerült a
csörgőlabda, amikor is bekötött szemmel ismét csak a fülükre és a
tapintásukra támaszkodhattak, és meggyőződhettek arról, mennyire ügyesen
alkalmazkodnak a nem látó emberek látáshiányukhoz.
Végezetül pedig ezúton is szeretnénk köszönetet mondani gyulai
testvéreink önzetlen szeretetéért, és természetesen a Szentlélek
jelenlétéért, mert mindkettő végigkísért bennünket ezen a csodálatos
szombatnapon. Urunk gazdag áldását kívánjuk a gyulai gyülekezet további
missziós tevékenységeire.
Erdődy-Szilágyi Éva
|