December 23-án
rendeztünk ünnepséget a csepeli Hajléktalan Szállón. Itt 150 fő lakik, de már
120 főre tehető azoknak a száma, akik fedél nélkül, kinn az erőben, parkokban
vagy más helyeken „laknak". Tehát nőtt azoknak a száma, akik még a szállóra sem
férnek be.
Több
éves hagyománya van annak, hogy az itt lakók adventi ünnepségre hívnak és
várnak bennünket, bár vannak, akik nem értik, hogy mi értelme van az ilyen
„egynapos szeretetnek".
Ennek
az egy napnak is nagy jelentősége van, mert várják és igénylik ezt a
megemlékezést. Néhány ének, vers és igei gondolat kiemeli őket a hétköznapok
szürke, számkivetett helyzetéből. Reményt, megnyugvást, békességet hozva a
szívekbe. Ebben az évben is volt, aki kért és kapott Bibliát, Bibliai Levelező
Iskolás jelentkezési lapot. Sok könyvet vittünk, melyet gyorsan szétkapkodtak,
és együtt énekelték többen velünk a Csendes éjt.
Az
Igéből Simon István lelkész szólt. Arról beszélt, hogy az isteni szeretetből
senki sem marad ki, az isteni szeretet mindenkire odafigyel, mindenkinek
békességet, magnyugvást kínál, ha ezen a földön nincs is vagyona, lakása, talán
munkája sem, de Isten mindenkit számon tart és mindenkiről gondot visel.
Amíg
a házias süteményeket és gyümölcsöket kiraktuk, kellemes karácsonyi zene és
ének szólt, megteremtve az ünnep hangulatát.
Nemcsak
karácsony alkalmából megyünk azonban a Hajléktalan Szállóra, hanem év közben
is. Az ADRA Alapítvány adományaiból az év folyamán többször vittünk
élelmiszert, konzerveket, müzlit, ruhaneműt, ágyneműt, cipőket. Ezekből az
adományokból a kint lakóknak is jutott meleg zokni, sapka, sál, kesztyű, meleg
pulóverek, amiknek a hideg téli időben
különösen örült mindenki.
Jézus
az utolsó ítéletről szóló tanításában kiemelten szól a szegények, hajléktalanok
iránti irgalmasság fontosságáról, ezért hisszük, hogy az Úr áldása kíséri
szolgálatunkat - „Bizony mondom néktek,
amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem
cselekedtétek meg" (Mt 25:40).
K. I.
|