Nagyon örülök annak is, hogy a gyülekezeten belüli generációs különbségek egyre inkább leomlani látszanak (néha, mintha már nem is lennének). Ennek volt egy tanújele az is, hogy az idősebb és fiatalabb tagok és ismerkedők közös igényére válaszul péntek este egy több órás bibliai kvíz, activity és egyéb játékok, csoportos beszélgetések és imák alkottak generációkon átívelő élvezhető programot. Ezt a programot közös vacsora zárta.

Azért, hogy szombatra kipihenten és időben ébredhessünk, az éjféli fennmaradás lehetőségét egy nappal előbbre helyeztük. Így bár pénteken a csapat nagyobb része 22.00-kor már aludt, az energikusabbak az alvóktól elkülönített maradék helyeken játékokkal, beszélgetéssel mégis átvirrasztották az éjfélt. Így aztán ki-ki ahogyan aludt, olyan frissen kelt 7.30-kor, hogy a gyülekezetet és az úrvacsorát tisztes rendben fogadhassuk. A számos ifjúsági szolgálat mellett külön megemlítem, hogy a hitünk énekeiből és az ifjúsági énekekből egyaránt kivetített énekeket énekeltünk, gitárral, zongorával.

A csütörtök esti előszilveszteri beszélgetést tartottam talán a legfontosabbaknak. Jellemünk formálásának fontosságáról és lehetőségeiről beszélgettünk. Mindenki elmondhatta, milyen jellempróbákban volt része az előző évben - kudarcokban és eredményekben egyaránt. Majd elmondtuk, milyen célokat tűzünk ki a következő évre jellemünk krisztusibbá formálása érdekében. Megbeszéltük, hogy jellemünk tükre a Biblia, Isten Szava. Mindezt körben, csendben, gyertyafénynél. Majd körben imádkoztunk, segítséget kérve Istentől, hogy közelebb kerülhessünk hozzá. Örvendetes számomra, hogy ezen alkalommal szinte mindig van valaki, akit ekkor hallunk először imádkozni. Végül pedig az ASI-tól pályázott pénzen vásárolt 10 Káldi-Neovulgáta Bibliát osztottuk ki azzal a magyarázattal, amit ez a féle fordítás megkövetel, illetve olyanoknak, akik ígéretük szerint biztosan használni is fogják, és még nem volt nekik legfeljebb csak Károli vagy Újprotestáns fordítás. Öt példány Biblia-ismerkedők kezébe került, négy pedig adventista (hátterű) fiatalokhoz, egyet pedig én használok. A program lezárta óta azonban további kettő ismerkedőnk is kért ilyen Bibliát.

A program legnagyobb sikerének azt érzem, hogy szombaton este a 22.00-ás táborcsend után nem sokkal egy ismerkedő barátom (lámpával olvasva új Bibliáját) annyi kérdést kezdett nekem feltenni, hogy inkább kimentünk a konyhába, és hajnali fél egyig beszélgettünk, és még másik négy ismerkedő barátunk is több-kevesebb ideig jelen volt, kérdezett, vagy csak hallgatott. Ezen kívül számos „nagy beszélgetésben" volt részem nekem is és még jó párunknak.

Programunk abszolút erősségének éreztem még azt is, hogy nem volt olyanról tudomásunk, aki anyagiak miatt ne tudott volna eljönni. Ez köszönhető pályázatíró embereinknek és támogatóinknak (ASI, Magyar Unió, ADRA, Nagykanizsai Gyülekezet és néhány ismerkedő cserkész szülő), és annak, hogy körülményeink azért az átlagosnál puritánabbak voltak. Így hozhattuk ki a hat napot 3000 Ft/főből, azonban néhány gyerkőcünket így is az előbb említett erőforrásokon túl is támogatni kellett bizonyíthatóan súlyos anyagi helyzetük miatt.

Összegezve pedig úgy érzem, hogy lelkileg rendkívül építő volt ez a „téli tábor". Bár nem volt diszkó vagy bármi üvöltő zene, nem voltak trombiták és petárdák, sem tánc, mégis olyan tartalmasnak, mozgalmasnak, változatosnak és legfőképpen szeretetteljesnek éreztem az egészet, hogy elfogultság nélkül jelenthetem ki: a nagykanizsai egy nagyszerű gyülekezet. Magam pedig még nem voltam együttműködőbb, aktívabb és szeretetteljesebb keresztény közösségben soha.

Isten áldja meg velünk Zala megyét!

Bekő Zoltán