A jó Isten kegyelméből a 2010-es év utolsó és a 2011-es év első néhány napját családias hangulatban, baráti légkörben tölthettük el a Hetednapi Adventista Egyház pécsi gyülekezetében. Az új év váró, hálaadó együttléten Csizmadia Róbert vezetésével körülbelül egy tucatnyi fiatallal együtt gondolkodhattunk a párválasztásról, arról, hogy Jézus életében hogyan jelentek meg az érzelmek, és arról, hogy hálát kell adnunk azért, mert Istenünk a tenyerén hordozza életünket.

Az együttlét december 30-án estefelé kezdődött egy bőséges vacsorával, amire - a szervezők és a résztvevők együttes, nagy örömére - mindenki épségben odaért. A vacsora után együtt dicsőíthettük Istenünket, hála a zenélni és énekelni tudó barátainknak, és az énekek közben be-besegítő lelkes angyaloknak. Mielőtt mindenki örülhetett volna annak, hogy a csütörtöki programnak nem része a takarodó, ismerkedős játékokkal készültünk fel a hajnalig tartó pattogatott kukoricás-filmnézéses-beszélgetős éjszakára.

Miután másnap reggel mindenki - több-kevesebb sikerrel - felébredt, és megette a reggelijét, néhány órára átmentünk a közelben lévő gimnázium sportcsarnokába, ahol - mivel, mint a végén kiderült, senki nem számolta a pontokat -, barátságos meccsekben, jó hangulatban játszhattunk csapatjátékokat. A kosárlabdában ugyan „elvesztettünk" egy bokát, de a gazdája hősiesen bírta nélküle a hétvége további részét. Naplemente előtt megebédeltünk, majd „szabadfoglalkozás" címén felkészítettük a gyülekezeti épületet az esti hálaadó áhítatra, és a másnapi úrvacsorára. Pakolás után részt vettünk a hálaadó áhítaton, majd kiadós - szilveszterből kihagyhatatlan - virsli-vacsora után (mivel az előző éjszaka hajnalig beszélgettünk) a bibliaismereti játékok közben mindenki félálomban várta meg az éjfélt, Robi évzáró-évkezdő gondolatait, és a könnyes-egymásbaborulós-boldog-új-év-kívánásokat követően pedig, a hétvége egyetlen kijelölt takarodójának megfelelően, kicsivel éjfél után már mind húztuk is a lóbőrt.

Szombaton úrvacsora és közös ebéd után úgy döntöttünk, kollektíven kihagyjuk a városnézést (lévén, hogy a szemhéjunk belseje sokkal érdekesebb), majd este, a kiadós tortilla-vacsora után, „pótszilveszterezés" címén újra (immár kipihenten) dicsőítettük Istenünket, majd jóízű kacagások közepette beugróztunk, activityztünk, küldtünk egymásnak levelet, impulzust, kézjeleket és még ki tudja mi mindent. Így búcsúztattuk a 2011-es év első napját, visszaszámoltunk, végül Himnuszt énekeltünk - Magyart és Adventit is.

Másnap rossz volt búcsúzkodni, de tudjuk, nem most találkoztunk utoljára. Sőt, bízunk benne, hogy Istenünk - látva egymás iránti ragaszkodásunkat - úgy rendezi majd, hogy a házaink a mennyben egy utcában legyenek, és így a „szilvesztereket" sok ezer éven keresztül ott is együtt tölthetjük, hasonló jókedvben. Addig pedig, míg erre várunk, ezen a Földön is szervezünk még találkozókat.

Ömböli Krisztián :)