Válaszol: Dr. Ősz-Farkas Ernő,
a DET elnöke
- Az Egyházterületi Konferencia újraválasztott a terület
elnökévé. Hogyan fogadtad a döntést? Örömmel vagy nehéz szívvel vállalod
újabb három évre a területi vezetés terhét?
- Könnyebb volt
három évvel ezelőtt elfogadni a megbízást, mert csak a „hátizsák" alakját
láttam. Most viszont már pontosan tudtam, hogy mi van benne. Megismertem a
lehetőségeket és a korlátokat is az elmúlt években. Ugyanakkor a közösség
felhatalmazó döntése megtisztelő, de alázatra késztet. Megerősítő
tapasztalat volt, ahogy a közösség értékelte az előző ciklus munkáját, de
hasznosnak tartottam az építő kritikai észrevételeket is. Nem végeztünk
tökéletes munkát, a hibákból tanulni kell. Megható volt, hogy milyen sokan
biztosítottak imáikról és tudom, mert tapasztaltam, hogy így is van. Három év
alatt mindennél jobban megértettem, hogy Isten kezében van a kormánykerék,
ezért benne bízom.
- Véleményed szerint mi volt az elmúlt három év
legjelentősebb eredménye az egyházterületi vezetés munkájában?
- Az egyházterület
munkáját három cél köré szerveztük:
s Misszió támogatása. A
missziós pályázat a legkisebb gyülekezetet is arra serkentette, hogy
megtervezze a munkát, felkészüljön rá és elinduljon. A folyamatos munka
gyümölcse még csak ezután érhet be, de az a tény, hogy minden körzetben és
négy kivétellel minden gyülekezetben volt keresztség, azt mutatja, hogy Isten
megáldja az odaszánt és kitartó munkát. Hálásak vagyunk Istennek minden
lelkipásztorért és minden gyülekezetért. Az egyházterület csak eszközöket
adott - anyagi forrásokat arányosan elosztva, képzések, kezdeményezések,
programok (pl. Biblia-leíró program), eszközök, előadók, kiadványok - de a
munka oroszlánrésze a gyülekezetekben, a frontvonalon folyt. Külön szeretném
kiemelni, hogy az új tagjaink 2/3-a 30 évnél fiatalabb. Ha sikerül megtartani
őket, lesz jövőnk is.
s Gyülekezetek felszerelése.
Nehezen mérhető, hogy az ET erőfeszítései milyen mértékben járultak hozzá a
gyülekezetek lelki és közösségi életének a fejlődéséhez. A megújulás
elindítását szolgálta a „Kövesd a Bibliát!" program, imakonferenciák, misszióra
felkészítő megújulási sorozat (Radikális imádság), hitéleti konferenciák.
Meglepő volt számunkra, hogy milyen sokan kezdték el a hároméves Biblia-olvasó
kalauz alapján újraolvasni a Szentírást és az ihletett irodalmat. Az Igének
átalakító ereje van, amit nem lehet elrejteni.
s Lelkészkar szervezése.
Több közösségerősítő és képzési program indult el, ami jobb légkört és a
visszajelzések alapján szakmai növekedést eredményezett. Fontosnak tartottuk
a lelkészi munka megbecsülését, az adminisztratív rend és munkafegyelem
erősítése mellett. Arányosabb körzetek alakultak, kiszámítható helyezési
tervet követtünk.
Végül,
nem a vezetés munkája, hanem Isten különleges csodája, hogy a hároméves ciklus
elején kirobbant gazdasági válság ellenére kirendelte a szükséges forrásokat.
A legnehezebb időkben is kifejezte a közösség Isten iránti hűségét. Köszönet
érte Istennek és a testvéreknek!
- Mi volt az elmúlt három év legnagyobb kihívása?
- A misszióban a
„sok munka" és a „kevés munkás" diagnózisa ránk illett. Több önkéntes
bibliamunkásra, úttörő misszionáriusra lett volna (lenne) szükség. A tagság egy
részét még nem sikerült aktivizálni. Egyre nagyobb igény a 2 milliárdos
ingatlan vagyon karbantartása, a csökkenő nem tized adományok mellett. Kihívás
a kis gyülekezetek sorsa, a tagrevízió végrehajtása, a „fehér" területeken a
munka szervezése.
- Melyek az elkövetkezendő ciklus legfontosabb
célkitűzései?
- „Emeljük magasra
Jézust!" - ez a következő három év mottója. A „Jézus7" missziós program erre
szólít minden gyülekezetet. A kapcsolatépítő programok között ősszel egy közös,
hathetes lelkiségi sorozattal szeretnénk újra az erő Forrása felé fordítani a
közösséget. Novembertől plakátokon, szórólapokon, összehangolt evangelizációs
sorozatokkal szeretnénk Jézus nevét, személyét, életét és tanításait
felemelni. 2012-től „Jézus radikális tanításai" című szemináriumi anyaggal
folytatnánk a közös fellépést bibliakörökben. Jézus felemeléséhez ígéret is
társul: „mindeneket magamhoz vonzok". Jézus-központú üzenet, az örökkévaló evangélium,
a hit általi megigazulás és az üdvösség örömének megélése, valamint Jézus
visszajövetelének reménysége ellenállhatatlan vonzerő, mert nemcsak
szavakról, hanem megváltozott életekről szól és hiteles válaszokat ad.
- Milyennek szeretnéd látni a lelkészkart és a
gyülekezeteket három év múlva?
- A nagy álmomat
mondjam vagy a kisebbiket? A nagy álom az, hogy Jézus visszajön. Ne csak
beszéljünk róla, hanem higgyük el, amit mondunk.
A
kisebbik pedig az, hogy minden gyülekezet missziós központ lesz; szerető és
befogadó közösség, ahol jó lenni; ahol a látogatók meglátják Jézust. Sok
fiatalt látok, akik döntenek Jézus mellett; akiket munkába mernek állítani;
gyerekeket, akiket vonz a közösség mosolya. Olyan lelkészkart szeretnék látni,
akik jókedvűen dolgoznak, mert erős karok tartják az imádkozó kezeiket. Azt
szeretném látni, hogy a Szentlélek ereje megnyilvánul minden
tevékenységünkben. Az adventista családok együtt maradnak, a házasság szentsége
felértékelődik. A közösség pedig várja Jézust!
- Mit üzensz az AI olvasóinak?
- „Emeljük magasra Jézust!"
Az Úr közel.
|
Válaszol:
Hegyes-Horváth Géza,
a TET elnöke
- Az Egyházterületi Konferencia újraválasztott a terület
elnökévé. Hogyan fogadtad a döntést? Örömmel vagy nehéz szívvel vállalod
újabb három évre a területi vezetés terhét?
- Jólesett a
bizalom a küldöttek és a gyülekezeti tagok részéről. Ez volt az első benyomásom.
Viszont ennek a bizalomnak üzenet értéke is volt számomra. Úgy éreztem, hogy
ez engem valamire kötelez. Ha ennyire megbíznak bennem, nem okozhatok
csalódást a testvéreknek és a gyülekezeteknek. A testvérek szeretnek, de
várnak is valamit az elkövetkezendő három évben. És én nem akarok csalódást
okozni nekik, mert szeretem őket, és szolgálni szeretném Istent a közösségen keresztül
teljes erőmmel és minden adottságommal. Amikor az első benyomások lecsendesedtek
bennem, elkezdtem az egyházterület kihívásaira gondolni és valami furcsa érzés
fogott el, a tehetetlenség érzése: „Ez nekem túl sok." „Nem látom a
megoldásokat." Isten segítsége, a testvérek összefogása és támogatása nélkül
nem fog működni, de mivel hiszek Isten segítségében és a testvéri összefogás
erejében, állok elébe a kihívásoknak.
- Véleményed szerint mi volt az elmúlt három év
legjelentősebb eredménye az egyházterületi vezetés munkájában?
- A költségvetési
egyensúly megteremtése jelentős eredménynek számít. A ciklus elején ingatlanok
eladásával tudtuk biztosítani a lelkészek fizetését, majd a Dunamelléki Egyházterület
támogatása segített rajtunk. Most a költségvetésünk kiegyensúlyozott Isten
segítségének és a testvérek tizedfizetési hűségének köszönhetően. A gazdasági
válság ellenére a testvérek hűségesen támogatták tizedükkel és adományaikkal
Isten művét, megmutatva azt, hogy a gazdasági válságra a legjobb megoldás a
sáfárság. Ezzel a lelkülettel, és ebben a lelkületben való növekedéssel
egyházunk felkészülhet Jézus Krisztus visszajövetelére és arra, hogy a ránk
bízott munkát elvégezzük.
Eredménynek
tartom az egység érdekében tett erőfeszítések gyümölcsét. Az egyház vezetése,
a gyülekezetek vezetősége és presbiterei közelebb kerültünk egymáshoz. Megéreztük
annak a fontosságát, hogy mi egy Istent szolgálunk, egy művet építünk, és ezt
nem tudjuk megtenni külön utakon, ellentétben és feszültségben egymással. Mi
egymásnak testvérei és Isten munkatársai vagyunk. Semmi sem gyengítheti
annyira munkánkat, mint az egység hiánya. Jézus ezért az egységért imádkozott,
mi pedig erre az egységre vágyunk és ezért dolgozunk.
- Mi volt az elmúlt három év legnagyobb kihívása?
- Az előző kérdésre
adott válaszok utalnak a kihívásainkra. Ezen kívül szeretném megemlíteni azt a
tényt, hogy a pénzügyi egyensúlyra való törekvésünkben kevesebb munkatárssal
kellett dolgoznunk, ez viszont azzal járt, hogy a lelkészi körzeteket többször
is módosítani kellett. Így néhány gyülekezetnek akár többször is meg kellett
élnie lelkészváltást, míg mások vállalták azt az áldozatot, hogy lelkészük
nagyobb körzete miatt kevesebb lelkészi szolgálatban részesülnek. Itt
szeretném megköszönni a testvérek türelmét és együttműködését.
- Melyek az elkövetkezendő ciklus legfontosabb
célkitűzései?
- A lelki életben
való megújulás a legfontosabb célkitűzésünk. Nem szabad elfelejtenünk,
hogy mi egy hitközösség, egy lelki közösség vagyunk. Az egyház nem egy világi
vállalkozás. Nem világi trükkök, üzleti manőverek vagy pszichológiai
módszerek tartják össze, hanem Isten Szentlelke. Ezért a hitben való
növekedésünk elengedhetetlen. Ebben szeretnénk segíteni testvéreinket minden
szolgálatunkkal.
Egy
másik célkitűzésünk az, ami Istennek is célja az Ő egyházával, hogy elvigyük
az evangéliumot mindazokhoz, akikhez Ő küld bennünket. Nem lehetünk
belterjesek, nem szolgálhatjuk magunkat. Az egyház azokért van, akik még
nincsenek benne. Ez csak úgy valósítható meg, ha minden keresztény
szolgálattevő lesz Isten művében. Mivel a jelenlegi állapot szerint a lelkészek
számát nem növelhetjük, a gyülekezeti tagok munkában való részvételét
szeretnénk emelni. Egyházunk történelme azt mutatja, hogy a közösség akkor
növekedett a legjobban, amikor sokan kivették a részüket a munkából. 1900
környékén minden 50 gyülekezeti tagra jutott egy munkás. Jelenleg 130
gyülekezeti tagra jut egy lelkész. A vágyam az, hogy megközelítsük az
úttörőink által megvalósított arányt. Ezt csak az önkéntes gyülekezeti tagok
munkába állásával érhetjük el. Ennek érdekében egyházterületünk Bibliamunkás
Mozgalmat indított el, amelynek élére egy koordinátort jelölt ki.
- Milyennek szeretnéd látni a lelkészkart és a
gyülekezeteket három év múlva?
- A lelkészkart és
a gyülekezeteket is a mennyben szeretném látni három év múlva, de annak sokkal
jobban örülnék, ha hamarabb megtörténne. Ha Jézus ennél tovább vár, akkor egy
egységes lelkészkart szeretnék látni, olyanokat, akik szeretik Istent,
egymást, gyülekezeteiket és munkájukat. Olyan lelkészkart szeretnék látni,
amelyben nincs helye az egymástól való félelemnek, akik között fel sem merül
az egymás iránti rosszindulat gyanúja, akik teljesen megbíznak vezetőikben és
egymásban, mint akik egymás javát akarják. Azt szeretném látni, hogy a gyülekezetek
szíve egybeforr a lelkész szívével, és egymással karöltve, lelkesen végzik
megbízatásukat.
A
gyülekezeteket pedig olyannak szeretném látni, amelyek otthont jelentenek a
bűn által tönkretett, megsebzett bűnösök számára. Olyan gyülekezeteket
szeretnék látni, ahova a bűnösök gyógyulni mennek és ezt a gyógyulást meg is
kapják. Evangelizáló, missziózó, növekvő gyülekezeteket szeretnék látni,
olyanokat, akik életükkel és szolgálatukkal megdicsőítik Isten úgy, hogy
bemutatják a világnak Isten kegyelmét és szeretetét.
- Mit üzensz az AI olvasóinak?
- Hogy szeressük Istent,
teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes erőnkből, mert méltó rá.
|