Különleges és megható alkalomban volt része a Tatabányai Gyülekezetnek, amikor a Vakmisszió-csoport tagjai jöttek el Tatabányára, hogy szolgálatukkal május 7-én elvigyenek egy olyan világba bennünket, amit mi, látók egyáltalán nem, vagy csak nehezen tudnánk elképzelni. Megértettük, hogy ők a szívükkel „látnak".

Nagy izgalommal készültünk a fogadásukra, mert mindent pontosan meg kellett szervezni, hogy érkezésük, szolgálatuk és távozásuk is zökkenőmentes legyen.

Erdődy Viktor csodálatos orgonakíséretével szólaltak meg az énekek. Barna Marika és a többiek felemelő énekeiben gyönyörködhettünk, és érezhettük, hogy a jó Isten közelségébe kerülünk. Versekkel is gazdagították a délelőttöt. Erdődy Viktor testvér hirdette Isten Igéjét. Igehirdetésének a lényege az volt, hogy sokkal nagyobb az a betegség, ami a lelket támadja meg, és ami orvosra vár, mint olykor a testi baj. Jézus ott áll mellettünk gyógyító hatalmával, erejével, de felteszi a kérdést: „Akarsz-e meggyógyulni?" Addig nem avatkozik be, amíg igent nem mondunk arra, hogy mint legfőbb Orvosunk közbelépjen.

Testvéreink a délután folyamán elmondták, hogy sokat utaznak, táborozni járnak, Jézus mellett teljes életet igyekeznek élni. Mi, látók, meghatódva figyeltük az arcuk sugárzását, amivel kifejezték, hogy Jézusban bízó, vidám életet élnek. Nagyszerű volt tapasztalni Bulányi Kálmánné testvérnő - évek óta folyamatos - gondoskodó szeretetét testvéreink iránt.

Vendégeinkkel együtt szeretettel búcsúztunk tőlük, kívánva, hogy tegyenek minél több embernek bizonyságot Jézusról.

Vörös Sándorné