Missziókonferencia - Ifjúsági Altábor

Ha valaki két héttel ezelőtt azt mondja nekünk, hogy olyan jó ifi közösség alakul ki a missziókonferencián, akik nem csak a szekciós előadásokra mennek el, hanem lesz igény kiscsoportos beszélgetésekre a szabadidőben és közös játékra minden este. Hogy több mint húsz ember vesz majd részt a városi misszióban utcazenéléssel és ingyen ölelésosztással. Hogy a generál konferencia alelnöke ifjúsági úrvacsorát tart, és hogy a hét folyamán annyi keresztségi döntés születik, és közülük ketten már ott, szombaton megkeresztelkedhetnek, nem valószínű, hogy elhittük volna. Pedig akkor még nem is tudtunk a helyszínváltozásról...

Azt hiszem sokunkra igaz, hogy aggodalmakkal telve érkeztünk meg augusztus 16-án Balatonlellére, hiszen mindent igen rövid idő alatt kellett átszervezni, így az ifi programokat is. Azonban, már az első este bebizonyította, hogy nincs okunk rá, mert nemcsak az esti programban, hanem már az ifi sátor felállításában és a teaház berendezésében is rengetegen vettek részt.  Ezek után igen jó hangulatúra sikerült az ismerkedés, a sok nevetés és játék pedig jó alapul szolgált annak a közösségnek, ami aztán az egész tábor folyamán csak tovább erősödött.

Három szekciós előadás szólt nekünk, amiket Csalami Renáta, Kalocsai Tamás és Heli Otamo-Csizmadia tartottak. Ezekben a misszió olyan területeiről hallottunk, amik igazán érintenek minket: misszió a barátságokban, misszió az osztályban és egység a misszióért.  Nagyon jó volt olyan témákkal foglalkozni, amiket tényleg testközelből élünk meg. A délutáni beszélgetések ráadásul lehetőséget nyújtottak arra, hogy egymással is megosszuk a kérdéseinket, kétségeinket és tapasztalatainkat.   Majd a vállalkozó kedvűek ki is próbálhatták a missziót gyakorlatban; péntek délután Balatonlelle belvárosában sikerült felhívni a járókelők, strandolók, nyaralók és turisták figyelmét. Az utcazene odavonzotta az embereket az ingyen ölelés pedig remek lehetőség volt arra, hogy Isten szeretetét közvetítsük idegenek felé és beszélgetésre adott apropót.

Mindezeken felül is készített Isten ajándékot a számunkra, annak ellenére, hogy a péntek este megérkező vihar úgy tűnt, hogy elmossa a szombatkezdést. Mert a sok nehézség sem akadályozhatta meg azt a csodát, hogy több mint ötven fiatal tapasztalhassa meg Istent közvetlen közelről egy különleges, kreatív úrvacsorán. Óriási élmény volt, többen először részesültek benne, és az úrvacsora végeztével sokan nem is akartunk elmenni, aludni. Csak ültünk a mécsesek fényében, halk énekszó mellett, Isten pedig rengeteg imára és csendes beszélgetésre indított bennünket. Ez az áhítatos hangulat aztán a teljes szombatot betöltötte. Sőt részesei lehettünk a hét legnagyobb csodájának, a két keresztségnek.

Végül már csak a legnehezebb rész következett ez (és persze a közös záró fagyizás és éjszakai fürdés) után, el kellett búcsúznunk egymástól. Ezért alig várjuk, hogy jövőre újra együtt legyünk! Ami pedig a legfontosabb, hogy lelkileg feltöltekezve tértünk haza, hiszen mind láthattuk, hogy ott, ahol elfogy az emberi erő, ott van Isten hatalma. Egy hetet tölthettünk tökéletes strandidőben a Balatonon, és nem ez volt az egyetlen dolog, ami nem lehetett úgy, ahogy elterveztük, mert sokkal jobbnak kellett lennie. Így azt hiszem, amit mind hazaviszünk, az az a tapasztalat, hogy Isten csodálatos, mert Isten csodálatos!

F.