Huszonöten, harmincan vettek részt azokon a szemináriumokon, amit a lelkiség előmozdítása érdekében tartottunk. Három témáról beszélgettünk: a nevelés szerepéről, a keresztény lelkiség művelésének eszközeiről, valamint a böjtről. Az első két foglalkozást Szilvási József, a harmadikat Ősz-Farkas Ernő tartotta. A keresztény nevelés a megváltás áldásaiban való részesedés egyik eszköze - írta Ellen G. White. Ezért nagy szükség van arra, hogy gyermekeink hívő nevelést kapjanak, és ebben az egyház iskolák létesítésével is támogassa a szülőket.

A lelkiség ma divatos dolog, de a legtöbben nem bibliai irányelveket követve szeretnének elmélyültebb lelki életet élni, hanem a keleti vallásokból és a modern kor misztikus irányzataiból merítenek. Ezért nagy szükség van arra, hogy visszanyúljunk a lelkiség bibliai gyökereihez. Sok keresztény azt hiszi, hogy a lelki élet a hit általi megigazulás mellékterméke, ami magától megvalósul, de a Biblia arra tanít bennünket, hogy nem csupán a földet, de a lelkiséget is őrizni és művelni kell. Az ima, a bibliaolvasás, az elmélkedés, az istentisztelet, és nem utolsó sorban a megélt hit olyan eszközök, melyek elmélyíthetik lelkiségünket. Mindez nem kampányfeladat, hanem egy egész életünket átfogó feladat és folyamat.

Különbséget kell tennünk a böjt és a koplalás között: utóbbi csupán a tápláléktól való tartózkodás, előbbi elsősorban lelki célokat szolgál, elmélyíti kapcsolatunkat az Úrral. Ősz-Farkas Ernő beszédének első felében a böjt egészségügyi hatásairól, a nem megfelelő böjt kockázatairól szólt, majd rámutatott: a böjt lehet imádság, de sajnos lehet az önmegváltás egyik kedvelt eszköze is. Isten nem tekinti érdemnek, ha böjtölünk, és nem is fogadja el az olyan böjtöt, amihez nem társul megfelelő lelkület (Ézs 58).

Sz. J.