2011. szeptember 24-én egy különleges keresztségre került sor a Tiszában. Hajdú Tamás most már frissen szabadult emberként úgy döntött, hogy nemcsak a rácsok rabságából kíván megszabadulni, hanem a bűn béklyóit is leteszi.

Tamás Baracskán, a börtönben hallott először az advent üzenetről, amikor Bodnár Levente vezetésével fiatalok hónapról hónapra vitték a jó hírt a fogságban lévő lelkeknek. Szívét megragadta Isten, és egyre kevésbé tudott ellenállni neki. Szomjas lelke mohón itta az isteni igazságokat, és minden alkalommal alig várta már, hogy hallja a fiatalok énekét és üzenetét.

Azután átkerült Kecskemétre, ahol Szilágyi Jánosné, Rózsika néni folytatta a „kiképzést". Egy nap üzenetet kaptam: „Tivadar, gyere a börtönbe, mert van egy adventista rab, aki szeretné, hogy meglátogasd!" Meglepődtem, hiszen nem hallottam egy adventistáról sem, aki börtönbe került volna, éppen ezért siettem a látogatással. A meglepődésem csak fokozódott, amikor egy kedves, barátságos elítélttel találkoztam, aki a börtönévei alatt jutott el a középfokú nyelvvizsgáig németből, angolból és latinból... Hamar barátok lettünk, és ettől kezdve minden héten tanultuk a Biblia igazságait. A szabadulás előtti hónapokban Tamás úgy döntött, hogy egy időben a börtönből való szabadulással a bűn rabságától is megszabadul a keresztség által. Bár tiszta a lelkiismerete abban az ügyben, amiért elítélték, mégis volt mit lemosni a zavaros vizű Tiszában...

Tamás, különleges elítéltként már egy éve látogatja a Ceglédi Gyülekezetet, ahol taggá fogadták őt. A keresztségi szertartáson ott volt a ceglédi közösség mellett a Kecskeméti Gyülekezet is, de még ünnepélyesség tette az eseményt Bodnár Levente jelenléte és énekszolgálata is. Eszembe jutnak Jézus szavai: „fogoly voltam és meglátogattatok"...

Kormos Tivadar