A Bibliai Szabadegyetem hallgatói részére
a nyári szünetre két kirándulást is beterveztünk. Az első június 2-án volt.
Esős, borús időben, de nagy reményekkel indultunk útnak két busszal 106-an.
Célunk a kapcsolat ápolásán és elmélyítésén túl, egyházunk Isten dicsőítésének
bemutatása és a résztvevők bevonása volt istentiszteletünkbe. Erre jó alapot
biztosított az elmúlt évben tett látogatásunk alkalmával kialakult
tiszteletteljes kapcsolat Abaújkér
körzetének református lelkésznőjével, Koczogh Juliannával és a hitközség
tagjaival. Lehetőséget kaptunk, hogy négy helyszínen, a XII. és a XVI.
században épült templomok ódon történelmi időket idéző falai között dicsőítsük
Istent. Ehhez kiváló segítséget nyújtott a Szabolcsi Adventista Vegyes Kar
szolgálata. Énekeik szövege és előadásmódjuk a Szentlélek ajándéka volt, mely
nyitottá tette szívünket és elménket az Ige befogadására. Az első helyszín
Abaújkér volt, ahol kifejezett kérésünkre a helyi hitközség lelkipásztora,
Koczogh Julianna szolgált Isten Igéjéből a 23. zsoltár alapján.
Második
helyszínünk Arka volt, ahová már nem csak mi érkeztünk meg, hanem az abaújkéri
református testvéreink is, akiket vonzottak a kórus „soha nem hallott" énekei
és mívesen előadott költeményei. Boldogságukat csak tetőzte, hogy megteltek a
padsorok, és áhítat töltötte meg a templomot Czinkota András lelkész testvérünk
szolgálata nyomán, aki Isten Fia testé lételének áldásairól beszélt.
Táborhelyünkön és
minden egyes helyszínen szeretettel fogadtak. Az időjárás szeszélyesen
változékony volt. Félóránként esett az eső, majd ragyogóan sütött a nap. Ez
korlátozta a kirándulási kedvet, de senki nem zúgolódott, mert a szakácsokon,
Gombár Ferencen és feleségén, Marikán kívül senki sem ázott meg. A szabadban
főtt babgulyás bőségesen tartalmas és tápláló volt. A parókia üdítővel és
süteménnyel kedveskedett nekünk.
Kis pihenő és
felszabadult társalgás után Boldogkőújfaluba utaztunk. A kórus szolgálata és
Pócsi László lelkésztestvérünk interaktív igehirdetése közvetített áldást a
népes hallgatóságnak a 15. zsoltár alapján - „Uram, kicsoda tartózkodhat
sátorodban és kicsoda lakozhat szent hegyeden?"
Az utolsó állomás
egy 73 lelket számláló kisközség, Abaújalpár volt. A hegyek koszorúja, mint
páratlan ékszert, zöld bársonyként ölelte körül a települést. A négy helyszín,
a próbák, a szolgálatok és az időjárás megterhelésének nyomai nem tompították a
kórus lelkesedését. Itt Pócsi Lászlóné, a Bibliai Szabadegyetem szervezője, a
84. zsoltár üzenetét tolmácsolta. Az igei üzenetek az úr háza, hajléka,
jelenléte utáni vágyódásról, és annak életet megújító áldásairól szóltak.
A nap tanulsága:
„Aki mást felüdít, maga is felüdül", de senki nem tudja a lelket úgy felemelni
és csordultig tölteni, mint maga a Mindenható. Ezen a napon ezt sokan
megtapasztaltuk.
A következő
kirándulást augusztus 11-re tervezzük, Sátoraljaújhelyre, amelynek célja egy
2005-ben befejeződött Bibliai Szabadegyetemi csoport meglátogatása, amely azóta
Biblia Klub formájában tovább élő közösség. Útba ejtjük a sárospataki Rákóczi
várat és a sátoraljaújhelyi kalandparkot is.
Pócsi Lászlóné
Június
2-án reggel két busz indult neki a napnak, tele 105 lelkes utazóval, azzal a
céllal, hogy meglátogassanak 4 zempléni kis községet.
A
nyíregyháziak szervezésében a Bibliai Szabadegyetemen részt vett vendégek
többsége és a környéken élő gyülekezeti tagok, köztük a Szabolcsi Adventista
Vegyes Kar egy kirándulás keretében 4 helyszínt és 4 különböző templomot
látogatott végig.
Az első állomás Abaújkéren volt, ahol a helyi
református templomban zsúfolásig megteltek az ülőhelyek. A református papnő
szolgálata mellett a vegyes kar énekeit és verseit hallgathatták a helyiek és a
vendégek egyaránt. A templom melletti füves területen, szabadban készült az
ebéd, amit Gombár Ferenc és felesége, Marika készített.
Isten jóságát és áldását egész nap érezhettük a
túra folyamán, még az időjárásban is. Egyszer esett az eső, máskor kisütött a
nap, de ez a kettő úgy váltotta egymást, hogy az jó volt a száraz földeknek, de
nem áztatta el a kiránduló csapatot.
A második helyszínhez utazva, ami Arkára vezetett,
óriási felhőszakadás ért el bennünket. Mindenki azért imádkozott, hogy csak
addig álljon el, míg leszállunk a buszról, és bemegyünk a templomba. Mikor
megérkeztünk, minden úgy történt, ahogy a legjobb volt. Elállt az eső, kisütött
a nap. A kórus változatos énekeit és Czinkota András lelki gondolatait
hallhattuk.
Az ebéd csodálatos napsütésben telt. Aki eddig
fázott, az most felmelegedhetett, de nem csak a nap melege miatt, hanem a
finom, forró babgulyástól is.
Ezt követően még két falusi templom várta az
utazókat. A harmadik megálló Boldogkőújfalu volt. Itt is az énekkar
szolgálatait és Pócsi László lelkipásztor szavait hallgathatták a résztvevők.
Az utolsó állomáshoz érkezve a fáradtság érezhető
volt a csapaton. Egy parányi kis településen, Abaújalpáron, már nagyon vártak
bennünket a helyiek. A vegyes kar mellett énekelt még a férfikar és Butyka
Ferenc is. A lelki gondolatokat Pócsiné Irénke biztosította. Mind a négy
helyszínen a Zsoltárok könyvéből hirdették az Igét a lelkészek.
A hazafelé vezető úton Tokajban egy közös
fagyizással zártuk a napot.
Hálásak vagyunk Istennek, hogy végig elkísért
bennünket, és reméljük, szolgálatainkkal, jó kedvünkkel be tudtuk mutatni, hogy
mennyire nagyszerű az Ő nyájába tartozni.
Dr.
|