2008. március 1-jén megszervezésre került a Kőbányai Gyülekezet. Az öt éve Szabó László vezetésével, gyülekezetalapítási céllal szerveződött kis csoport mára elérte a gyülekezet megalakulásához és működéséhez szükséges 20 fős taglétszámot, és ezzel a 11 budapesti gyülekezethez csatlakozott a főváros lélekmentési munkájában.

Kőbányán közel 90 ezer ember él, és ebben a kerületben eddig nem volt gyülekezetünk. Hisszük, hogy Isten akarata volt gyülekezetté alakulásuk, amit ezen a szombaton egy felejthetetlen tapasztalattal adott a közösség tudtára.

Az ünnepélyes fogadalomtétel alatt nyílt az ajtó. Egy asszony lépett be a terembe, majd leült a hátsó sorban. A fogadalomtétel után minden gyülekezeti tag egyenként írta alá az alapítók névsorát a lelkész előtt. Az asszony ekkor felállt, lassan előrement a lelkészhez, és azt mondta: „Én is szeretnék ehhez a gyülekezethez tartozni. Elfogadnak engem is?" Azután elmesélte, hogy évekkel ezelőtt már járt a csoport által szervezett bibliai előadásokra, de elmaradt. Néhány hónapja azonban keresni kezdte a csoportot, akik addigra új helyre költöztek. Kitartóan tudakozódott a csoport után, és nem hiába. Az elmúlt héten megtudta a gyülekezet jelenlegi címét, és elhatározta, hogy szombaton felkeresi a közösséget. Éppen tizenegy órakor érkezett meg, amikor elkezdődött az ünnepélyes gyülekezetszervezési istentisztelet.

Mindannyian hálás szívvel emlékeztünk az apostolok naponként végzett lélekmentő munkájának tanulságára, melyre az Úr áldással válaszolt: „Az Úr pedig naponként szaporította a gyülekezetet üdvözülendőkkel" (ApCsel 2:47). Megértettük ezen a szombaton, hogy  ahhoz, hogy ezt  Úr ezt ma is megtehesse, szüksége van egy gyülekezetre, és azok naponkénti buzgó munkálkodására a körülöttük élő lelkekért.

DET