Feladatot vállaltam Isten tervében. Ha már nem is tehettem hozzá (magamon kívül) semmit a konferenciához, legalább egy beszámolót megírok. Először is egy globális „Fantasztikus volt!" felkiáltással nyitnék, és mivel külön-külön is szeretnék beszámolni az eseményekröl, elsőként a legfontosabbal, a Biblia mondanivalójával kezdem.

Az esemény főelőadója - és egyben Isten szócsöve -  Juan Carlos Patrick volt (magyar hangja: Horváth Péter), aki olyan igei üzenetet közvetített számunkra, melyben mindenki megtalálhatta a személyesen neki szóló gondolatokat, és elmélyülhetett Isten szeretetének és Jézus áldozatának tanulmányozásában. Megtalálhattuk önmagunkat; darabokat, amelyek egykor elvesztek, de most az Úr visszavezetett hozzájuk.

Hogy mit tanultam? Talán azt, hogy nem számít, hogy hívnak, nem számít, honnan jöttél, nem érdekes a bőröd színe, hogy milyen nyelven beszélsz, mert, ha Istennek terve van veled, azt keresztül viszi tűzön-vízen. Veled megy és elkísér, még ha több ezer kilométerre is kell menned az otthonodtól, Ő mindig előtted jár majd.

A második legfontosabb esemény természetesen a sport volt, melynek keretei között röplabdázni, kosarazni, focizni vagy akár pingpongozni is volt lehetőség. Ez utolsóban különböző technikákkal próbáltuk feltárni a pingpong rejtett értékeit, például, hogy DVD-tokkal, felírótáblával, szórólapokkal vagy a Horváth Peti által éjjeli háromkor oly vehemensen keresett pingpongütőkkel megy-e jobban a játék.

Azt hiszem, Juan Carlos Patrick végtelen őszintesége és jókedve volt az, ami annyira lekötötte mindenki figyelmét, és a programok befejeztével  elhullajtott könnycseppjeire még sokáig emlékezni fogunk.

Adja az Úr, hogy mi is tudjunk ennyire tevékenyek lenni az Ő munkájában, és legalább ennyi ember figyelmét, bizalmát, rokonszenvét és szeretetét elnyerni, mint Juan Carlos Patrick tette.

Huszák Zsuzsi 

Először is szeretnék egy óriási és gigantikus "KÖSZÖNÖM!"-öt mondani. Köszönöm, köszönöm, köszönöm...! - és itt most lehetne egy végtelenítő jel.

Vasárnap este, lefekvés előtti imámban csak csupa köszönöm hangzott el. Ilyen még nem volt velem, hogy egy ima csak arról szóljon: Köszönöm! Máskor mindig csak „sírok" Atyánknak, vagy jobb esetben gyorsan megköszönök valamit, és aztán megint csak kérek. Ez most végre nem így volt. Ezért is egy „Köszönöm!"

Mikor Juantól elbúcsúztam, igyekeztem neki is egy: „Thank you!"-t mondani. De ő megelőzött engem ebben, rengetegszer hangzott el, és igazán szívből jött!

Szóval kevés az a kifejezés, hogy „megérte eljönni".

Hála az Úrnak már péntek este odaértem. Eredetileg úgy volt, hogy csak szombaton megyek, autóval. De végül is nem bírtam ki. Lementem vonattal. Az első 15 percben rájöttem, jól tettem, hogy nem vártam másnapig. Azt az előadást ki nem hagytam volna. Olyan volt, mint amit már régen hallottam. Azt éreztem, hogy ez a srác nekem szól, személyesen hozzám beszél. Ezzel mindannyian így voltunk. Csodálatos, hogy jó Atyánk mennyire tudja, mire van nekünk itt, ma, 2008-ban, hívő, adventista vagy barátkozó fiatalként szükségünk. Mindezt egy nem akármilyen előadásban üzeni meg számunkra.

A péntek esti előadás után olyan volt, mintha egy rozsdás szöget húztak volna ki az elmémből, amit még Sátán vert bele, hogy a szerkezet befeszüljön, és ne menjen tovább. Jézus ezt rögtön kilazította és kihúzta.

Horváth Peti tolmácsmunkájáért még egy köszönet. Ezzel tovább színesítette az egészet.

Köszönöm az ÉKG összes tagjának, hogy „lírai" módon ők is közvetítették Atyánk üzenetét.

Köszönöm a szolgálatokat az előadóknak, köszönöm Hoffer Zolinak és minden szervezőnek a sok munkát. Köszönöm Juan Carlos Patricknak, hogy leírta nekünk Jézus és az Atya szeretetét.

Köszönöm mindenkinek, aki eljött, és megismerhettem, vagy ápolhattuk kapcsolatunkat, és persze köszönöm Atyánknak, aki lehetővé tette mindezt, és jelenlétével emelte az egész rendezvény hangulatát.

Aki eljött, mindenki boldogan, vidáman és feltöltődve tért haza, aki nem jött el se búsuljon, mert egyrészt jön még Juan is Magyarországra, másrészt tele van a nyár újabb ifjúsági programokkal, ahol együtt lehetünk, és ott lesz Jézus is. Szóval már most el kell kezdjem rakosgatni, hogy mikor hova megyek.

Tehát összefoglalva, ez egy igazi, „modern", „mindenféle" fiatalnak szóló esemény volt, ahol valóban átjárt bennünket a közösségi élmény.

Én ugyan mint nemrég keresztelt voltam ott, de azt gondolom, ha először jöttem volna ilyen helyre úgy, mint akit eddig nem foglalkoztatott ez a dolog - mert a Bibliából csak annyit látott, hogy egy fekete könyv tele apró betűkkel, érthetetlenül fogalmazott mesékkel -, akkor is megérintett volna személyesen. Felfedeztem volna így is magamat ebben, látnám, hogy ez mégsem elavult dolog, hanem épp a leginkább aktuális, és most elgondolkoznék az eddigi és a további életemen.