Lelkes erdélyi testvérek látogattak Isaszegre március 14-én. Azért hívtuk őket, mert úgy hallottuk, hogy nagyon szép missziómunkát végeznek Romániában, ahol házról házra járva terjesztik az advent irodalmat. Mi is szeretnénk csatlakozni ehhez a munkához, de látnunk kellett, hogy végzik ők.

A szombat délelőtt azzal telt, hogy Zarkáné Teremy Krisztina igei gondolatai után meghallgattuk a másfél évnyi munkájuk néhány tapasztalatát. Mondtak volna többet is, de az idő nem engedte.

A közösen elfogyasztott ebéd után elindultunk Isaszegen, hogy gyakorlatba ültessük a hallottakat. Több mint nyolcvanan jöttünk össze, fiatalok és idősek egyaránt, és miután imában kértük Isten vezetését, és a Szentlélek jelenlétét „Az Úrért és Isaszegért" mottóval indultunk útnak.

Kettesével mentünk házról házra. Volt, ahol kedvesen fogadtak, olyan is volt, hogy elküldtek, de a nap végére és a munka befejeztével tapasztalatokkal gazdagodva tértünk vissza az imaházhoz, ahol vacsora után még tovább hallgattunk egymás tapasztalatait.

Késő estig volt együtt a csapat, amikor szívünkben csordultig telt a hála Isten iránt, mert abban a kiváltságban lehetett részünk, hogy az Ő munkáját végezzük.

Vasárnap Isaszeghez közeli falvakba vittük el a „Passió" című könyvet, ismét megtapasztalva, hogy a munka az Istené, és Ő gondot is visel róla. Ez azonban reméljük, hogy csak a kezdet! Magyarországon is vannak olyan emberek, akik még nem hallották Isten megtérésre hívó szavát, és nem tudnak Jézus közeli eljöveteléről.

Ellen White a következőket írja: „Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét. Az egész földön ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés. (...) A missziómunkások által terjesztett irodalom megteszi a hatását" (Ellen G. White: NK, 544. o.).

Adja Isten, hogy minél többen érezzünk felelősséget a veszendő lelkek felé, és mondjuk Ézsaiással együtt: „ímhol vagyok én, küldj el engemet!"