A Dunamelléki Egyházterület 2008. április
6-án megtartott Választókonferenciája Ősz-Farkas Ernőt választotta meg a
terület elnökévé, akit meglátásairól, terveiről kérdeztünk.
Az ünnepélyes beiktató istentiszteletre április 12-én Budapesten, a Golgota utcában került sor.
- Hogyan fogadtad megválasztásodat?
- A Magyar Unió tisztségviselőjeként elég közelről követhettem az egyházterületek életét. Tudtam, hogy nagy felelősséget jelent a vezetői szolgálat. Egyrészt ennek a súlyát éreztem a megválasztásomkor, másrészt Istentől jövő szolgálatként vettem.
- Milyen területet vettél át?
- Hálásak vagyunk Istennek az elmúlt ciklus áldásaiért. 2004-2007 között 285 fő csatlakozott a Dunamelléki ET gyülekezeteihez keresztséggel és hitvallással, 3 gyülekezet alakult, több kiemelt evangelizáció volt hazai és külföldi előadók közreműködésével. Minden évben jelentős beruházási támogatással járult hozzá az ET a gyülekezeti felújításokhoz, építkezésekhez.
- Milyen irányvonalat kívánsz követni? Melyek a következő időszak legfontosabb célkitűzései?
- Nem kell semmit elölről kezdeni, folytatjuk a munkát, amelyet a kihívások és a lehetőségek jelölnek ki számunkra.
Miközben az aratásra koncentráltunk, „elfogyasztottuk" a meglévő kapcsolatainkat. A fenti számok tükrében ez jó hír, az viszont kihívás, hogy az új kapcsolatok kialakítására kevés energia jutott. 2008 első negyedévében már csak 9 keresztség volt az 57 gyülekezetben, ami arra késztet, hogy fordítsunk nagyobb figyelmet a kapcsolatépítő programokra. Bátrabban kell kilépniük a gyülekezeteknek és ismertté tenni magukat a helyi közösséget építő, segítő szolgálatokkal.
Nagy erőforrásunk a fiatalság. Ugyanakkor kihívás megtartani őket a gyülekezeteinkben, Krisztus melletti döntésre segíteni, majd szolgálatba állítani őket. Támogatni fogjuk a fiatalok képzését, és szolgálatát erősítő programokat.
A 20 főnél kisebb gyülekezetek helyzete nem javult az utóbbi években. Miközben új gyülekezetek alakultak, ezek közül néhány gyakorlatilag megszűnt, és jó néhány a kihalás közelében stagnál. Bátorító szolgálatra van szükség, a nagyobb gyülekezetek pártfogói hálózatának kialakítására, amely megállíthatná ezt a folyamatot.
A lelkészi közösség erősítése szintén kiemelt célkitűzés. A minőségi lelki vezetői szolgálat feltétele, hogy a helyi lelkészek megkapják a szükséges támogatást, lelkigondozói, szakmai segítséget és elismerést. Nemcsak elvárásokat kell megfogalmaznunk, hanem az ET-nek és a presbitereknek tartani kell a felemelt kezeket. Úgy gondolom ez is segíteni fogja tagságunk szolgálatra való mozgósítását.
A következő néhány hónapban sokat fogunk beszélgetni, tanácskozni egy rugalmasabb egyházszervezeti modell lehetőségéről is, amelyre a Generál Konferencia őszi döntése nyomán nyílt lehetőség. Olyan irányban mozdulhatunk el, amely megerősíti az egyházterület jelenlegi funkcióját. A hatáskörök, az egyházi egységek neve, földrajzi strukturálása változhat, de a gyülekezetek, lelkészek gondozása, a misszió szervezése meg kell, hogy erősödjön. Nem mi vagyunk a szervezetért, hanem a szervezetnek kell kiszolgálni a küldetés hatékonyabb teljesítését. Vezetői feladat a lehetőségek ismertetése, de a döntés és ennek felelőssége a közösség kezében van.
A szolgálat, a küldetés, az épületek helyzete, az adminisztratív, szervezeti feladatok azonban nem vehetik el a figyelmet arról, hogy várjuk a boldog reménység teljesedését. Minden más abból következik, ahogy értjük és éljük az evangéliumot, amilyen kapcsolatban vagyunk Megváltónkkal. Bízom abban, hogy a gyülekezeteink légköre a hit általi megigazulás megértésének mértékében fog változni. A világ pedig várja Isten fiainak megjelenését - mert az üdvösség bizonyossága, az elfogadott kegyelem békessége olyan lelkiséget, életmódot szül, ami hitelessé teszi üzenetünket.
- Mit vársz el a munkatársaidtól?
- Hálás vagyok Istennek a közvetlen munkatársaim és az ET bizottsági tagjainak elkötelezettségéért. A vezetői szolgálatban munkatársaimnak tekintem a lelkészeket és a gyülekezeti bizottságokat is. Azt várom, hogy a Szentlélek munkáját megtapasztaljuk közös szolgálatunkban. Amikor egymás kezét erősítjük, amikor imádkozó szívvel keressük az egységet - a csoda elkezdődik.
- Mit üzensz az AI olvasóinak?
- „Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket" (Ézs 35:3). A bátorító, egymást erősítő, imádkozó lelkület „járványként" terjedjen közösségünkben.
Imádkozzatok értünk! Az Úr közel!
AI