2008. május 17., szombat délután 4 óra. - A Józsefvárosi Gyülekezetben általában ilyenkor kezdődik a délutáni istentisztelet. Ma is, de ez egy kicsit más, hiszen a gyülekezet ma ünnepelni szeretne. Szinte napra pontosan 10 éve avattuk fel az orgonánkat, erre emlékezve hívtuk barátainkat, ismerőseinket egy ünnepi orgonahangversenyre.

A terem teljesen megtelt, sokan vannak a vendégeink, sok testvérünk jött el más gyülekezetekből is. Papp Zsolt köszönti az egybegyűlteket ezen a rendhagyó istentiszteleten, amikor nem a prédikáció szavait hallgatjuk, hanem elsősorban hálát adni szeretnénk. - májusban van is miért:

• Egy előadás-sorozat végén, az 1904. május 28-án megkeresztelkedett új tagokkal, Budapesten elsőként szervezték meg gyülekezetünket.
• 1995. május 13-án, a szombati istentisztelet keretében itt, a Práter utcában került sor az első, saját tulajdonú gyülekezeti imatermünk felavatására...
• A mai alkalom egy ünnep, hálaadás Istennek, az orgonánkért, amit 1998. május 16-án, egy kis orgonahangverseny keretében avattuk fel. Ez a hangszer immáron 10 éve szolgálja a gyülekezetet.

1998-ban sikerült az előző, több mint húsz évig használt, de gyakran meghibásodó orgonát, egy korszerű hangszerre cserélni. A vásárlást, egy elkülönített gyülekezeti alap és a testvérek bőkezű adományai tették lehetővé. Lehotka Gábor tanár úr, először a gyülekezeti helyiséghez leginkább megfelelő orgona kiválasztásában nyújtott segítséget, majd több alkalommal, így a tíz évvel ezelőtti orgonaavatón, a gyülekezet 100 éves jubileumi megemlékezésén, és más emlékezetes zenei áhítatokon, szólaltatta meg a hangszert.

A mai alkalommal Cséfelvay Dániel ül az orgona mellett, aki hosszabb ideje nem lépett fel Magyarországon, hiszen Bécsben él, az ottani zeneakadémia IV. évfolyamos hallgatója. Ma az ő játékával szeretnénk dicsőíteni Istent a Tőle elvett áldásokért.

A hangverseny első részében a fülünké az élvezet, amíg: Händel, Bach és Vierne műveket hallgatunk. Ezt követi a meglepetés: egy zene-kép montázs, különböző filmrészletek alatt Dani Bach, Dupré, Heiller, Widor és Messiaen művekből játszik. 

A képeken előbb Jézus földi életének jelentős eseményei elevenednek fel: keresztsége, gyógyításai, a tanítások, szenvedései, a keresztre feszítés borzalmai, a feltámadás, végül a tanítványoktól való elbúcsúzás jelenetei. Majd napjaink problémái: háborúk, természeti katasztrófák, drog, bűnözés... Máté evangéliuma 24. fejezetének szemléletes képei, „...amiképpen pedig a Nóé napjaiban... esznek és isznak, házasodnak... és nem vesznek észre semmit..." (Mt 24:37-39). Majd, ami még előttünk van: az üldöztetéstől a felharsanó trombitaszóra megnyíló sírokig... és végső Reménységünk Jézus eljövetele.

A közönség sokkolva nézi a képeket, hallgatja a hangokat.

A befejezésnél Dani oldja fel a feszültséget, amikor felállítja a gyülekezetet az: Áldott reménység... elénekléséhez. A gyülekezet együtt mond áment az istentisztelet végén, egyetértve abban, hogy ez az alkalom az evangélium hirdetésének nagyszerű alkalma volt.

Dicsőség az Úrnak!

Bubó