Idén június 29. és július 6. közt ismét összegyűltünk Sopronban. A tavalyi Segít7ek után nagyon vártuk a találkozást a régi ismerősökkel, és reméltük, hogy ez a tábor is olyan jó hangulatú lesz, mint az előző. Kellemesen kellett csalódunk, mert ez a hét sokszorosan felülmúlta várakozásainkat.

A délelőttök munkával teltek: szemetet szedtünk egy parkban, lakótelepen és a 84-es főút mellett. Ez igazán sikeres volt, mert többek közt egy rossz babakocsit, egy törött járókeretet, egy leselejtezett tévét is begyűjtöttünk. Ezenkívül még egy óvoda kerítésének újrafestésében is Segít7tünk. J

Délutánonként sem unatkoztunk. Izgalmas programokban vehettünk részt: boboztunk, Deutschkreutzban strandoltunk (volt, aki most lépte át először a határt), quadoztunk, íjászkodtunk, röpiztünk, fociztunk, kosaraztunk, de ami a legfontosabb: rengeteget nevettünk.

A remek hangulat minden bizonnyal a jó társaságnak volt köszönhető, mert már az első naptól kezdve igen összeszokottak voltunk. Ebben az is segített, hogy az esti áhítatokat mindig egy-egy táborozó tartotta. Így talán még többet tanulhattunk, mintha ugyanezeket a gondolatokat felnőttektől hallottuk volna. Az Istennel való közösséget két résztvevő szombati keresztsége még jobban elmélyítette mindannyiunkban.

Óriási köszönettel tartozunk elsősorban az Úrnak, amiért ilyen élményekben lehetett részünk, és ilyen közel kerültünk Hozzá. Köszönet az ADRA-nak és a helyi gyülekezet tagjainak, akik gondoskodtak arról, hogy jóllakhassunk, a tábor résztvevőinek a jó közösségért, Csatári Anikónak, Csatári Ferencnek és Kozma Zoltánnak a vezetésben való segítségért. És természetesen nem utolsó sorban hatalmas köszönet illeti Kalocsai Tamást, táborunk vezetőjét és szervezőjét.

Köszönjük a tábort, és reméljük, még sokszor Segít7ünk Sopronban!

Cs. Tami és Flóra