Az 1301. számú
Négylevelű Fa Cserkészcsapat 2008. évi csapattáborát július 20-tól 28-ig
tartotta a Nagykanizsa melletti Miklósfai Parkerdőben. Több cserkészünk már
hetedikétől rendszeresen, közös erővel rajta volt a tábor előkészítésén.
Előtáborunk hivatalosan 16-án kezdődött, és kis híján az egész csapatunk
összeverődött alatta. Majdnem teljes létszámmal, lelkesen készültünk a táborra.
Hogy miben különbözött a tábor az előtábortól?
20-án megérkeztek várva várt vendégeink is, az Árvai Tamás és Pálma által toborzott péceli raj, mindkét őrsével: a Méhecske és Gepárd őrsökkel.
Táborunk nomád jellegét a majdnem háromnapos - egyszer szemerkélő, máskor szakadó - eső bár alaposan kihangsúlyozta, azok kedvét mégsem tudta letörni, akik mind testiekben, mind lelkiekben egyaránt fel voltak készülve a ránk váró kihívásokra.
A közlelkesedést
sokakban fokozta az éjjeli őrség szükségessége, melyet az éjszakánként ránk, és
sátrainkra petárdákat dobálni igyekvő, kamaszkori válságaikat élő huligánok
okoztak. A szervezett őrségnek köszönhető biztonság igazán megnyugtató volt, és
jókat szórakoztunk a huligánok támadásait, illetve menekülésüket parodizáló
tábortűzi jeleneteken is. Majd megállapítottuk: Istenre előbb számíthatunk,
mint a rendőrségre vagy az emberek törvényeire.
Alighanem a váratlan kihívások okozta többlet-erőkifejtés, és a tervekhez képest hirtelen gyorsasággal fellépő vezetőhiány okozta azt a hangulatot, amelyet igazán csak egy komoly próbákban jól összeszokott, és alaposan felkészített közösség tud élvezni. Ezért köszönöm a Négylevelűeknek, a péceli vezetőknek, unokahúgomnak, Brigittának és nem cserkész segítőinknek is a páratlanul jó kedvű, más táborokban ritkán tapasztalható hozzáállást és töretlen szolgálatkészséget.
Egyébként a nehézségek ellenére a
tábort végigjátszottuk, és tény, hogy némely törzstag jobban bírta a játékokat
szuflával, mint sok gyerek.
Keretmesénk az Apostolok Cselekedetei voltak, amely alapján igyekeztünk áhítataink és jeleneteink által hangsúlyozni a bibliai igékkel alátámasztott bibliai igazságokat, mint például a Tízparancsolat sérthetetlenségét, és a Jézus iránti szeretetből fakadó megtartásának fontosságát.
Végezetül három, nem vallásos neveltetésű gyermekünk sorait adom közre - név nélkül.
Köszönöm Istennek, hogy ilyen jó, szerető, boldog családba születtem. Köszönöm a sok barátomat, és hogy bekerültem egy olyan jó közösségbe, mint a cserkészet. De a legfontosabbat, az életemet is neki köszönhetem."
„Azért vagyok hálás Istennek,
mert itt vagyok, és azért is, mert táborban voltam, és mert mindig vidám
vagyok."
„Azért vagyok hálás Istennek, hogy itt lehetek a táborban a barátaimmal, akiket nagyon szeretek. ... Örülök annak, hogy új embereket ismerhettem meg. ... És hálás vagyok még azért is, hogy XY örült az ajándékának, amit készítettem. Imádkoztam is azért, hogy elkészülhessen. Annyira boldog voltam ... hihetetlenül jó volt, nem jó, hanem még annál is csodásabb. Most is bebizonyosodott: jobb adni, mint kapni. Hálás vagyok, hogy itt lehetek..."
Végül
még egy vallásos neveltetésű, de nem adventista fiatal véleménye, amely
vélemény egyben sokunké is: „Még sehol
máshol nem kaptam annyi szeretet, mint ebben a táborban."
Bekő Zoltán st.
1301. sz. Négylevelű Fa Cserkészcsapat
csapatparancsnok
(További fotók és írások hamarosan a www.negylevelufa.extra.hu honlapon!)