Szabad-e a mai nehéz gazdasági
helyzetben nagyot álmodni, szinte a lehetetlenre vágyni? Olyan dolog
megvalósításában reménykedni, amire kevés a reális esély? A hajdúszoboszlói
gyülekezet tagjai valami ehhez hasonlót tettek. Az eléggé leromlott műszaki
állapotban lévő gyülekezeti épületüket eladva, új területet vásároltak, és
építettek fel egy olyan imaházat, amilyen sok gyülekezet számára talán örökre
csak álom maradna.
Évek óta terveztük a régi épületünk felújítását, esetleges eladását, de anyagi helyzetünket figyelembe véve, valamint a várható segítségeket is mellérendelve, nem láttuk biztosítottnak terveink megvalósítását. Mégis, többszöri átgondolás után 2008 elején a gyülekezet tagsága úgy döntött, hogy értékesíti az ingatlant.
Sok-sok ima,
fohász - és peregtek az események. Már tavasszal komoly vevő jelentkezett.
Megtörtént az adásvétel, és kerestük leendő új imaházunknak a megfelelő helyet.
A város központjában megvásároltunk egy ingatlant. Tervezőt, kivitelezőt
kerestünk, és találtunk. 2008. június végén már az építési hatóság által
elfogadott, jogerős építési terv volt a birtokunkban.
Hajdúszoboszlón, a Fogthüy u. 11. szám alatt mint valami gomba nőtt ki az épület. Egy lelkiismeretes, becsületes építési vállalkozó 2008. december 20-ra szerződésben vállalta, hogy az épületet elkészíti. Így december utolsó szombatján az imaterem megtelt, és Szabó János lelkésztestvérünk már az új helyen hirdette Istennek Igéjét. Nagy öröm volt ez számunkra. Teljesült, megvalósult egy régi álmunk. Bár a kétszintesre tervezett épületnek „csak" az alsó szintjét tudtuk elkészíteni, de vágyunk, hogy a második szint is minél előbb elkészüljön, ahol négy szoba fürdőszobákkal várjuk a városunkba érkező, gyógyulni, pihenni és felüdülni vágyó, hazai és külföldi adventista testvéreinket. Az Úr gazdagon megáldott bennünket, Övé a dicsőség mindörökké!
Hálásak vagyunk mindazon testvéreinknek, akik átérezték gondjainkat, és adományaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy méltó helyen dicsőíthessük hatalmas Urunkat. Az Úr gazdagon áldjon meg benneteket, és tapasztaljátok meg mindazokat, amit mi átéltünk.
Erdős János