Az ajándékozás mindig hatalmas öröm és szerintem
megtisztelő érzés is, tele hálával, hogy van mit adni. Ezt az érzést segít
átélni minden karácsonykor a hallgatóim között is az ADRA, ahonnan minden évben
kapok „dobozokat", amiket továbbküldhetek a rászoruló hallgatóimnak,
családtagjaiknak.
Az igazán különleges az volt, hogy egy ismerős
családnak is tudtam ajándékot küldeni. Egy fiatalasszony a nyári táborban két
kisfiával volt egy hétig velünk, nagyon jól összebarátkoztunk a gyerekekkel is,
és szép élményekkel menetek haza. Elmondásuk szerint nem sok lehetőségük van
nyaralásra. Szóval, nem tudtam elfelejteni az édes kis srácokat, és boldog
vagyok, hogy ők is kaphattak a „kincsekből".
Levelükből hadd idézzek most néhány sort, ami az első
munkanapomon igazán derűssé és örömtelivé tette az új évemet.
„Nagyon szépen köszönöm a sok ajándékot, amit küldtél,
meglepődtünk nagyon, hogy itt állt meg a postakocsi. A fiúk nem fértek a
bőrükbe, úgy örültek. Az az igazság, hogy mi nem szoktunk ajándékot kapni. Az
én szüleim örülnek, hogy messze laknak, és nem kell a gyerekeknek ajándékot
venni.
A fiúk apukája egyáltalán nem érti, hogy küldhet
valaki önzetlenül ennyi mindent. Ez itt ismeretlen. Valószínűleg tudjátok
rólam, hogy nem tudok semmit küldeni cserébe, és ezért nem érti. Itt ugyanolyan
értékű ajándékot várnának cserébe, vagy le kellene dolgozni az értékét. Nagyon
hálás vagyok nektek ezért, és mindenkinek elmesélem (mindenkinek elkerekedik a
szem e csodálkozástól).
Kívánok nektek áldott, békés karácsonyt és boldog új
évet! Szeretettel: B.M., Rédics"
Egy édesanya, aki egyedül neveli beteg lányát, szintén
kedves levelet írt. „Megkaptam a csomagot, ami nagyon meglepett és nagyon
megörültem neki. A lányomnak is nagyon fog tetszeni, de még nem mutattam meg
neki, mert a karácsonyfa alá akarom tenni. De annyira már ismerem, hogy nagyon
fog örülni ennek a sok ajándéknak, ami a fa alatt lesz. Helyette is én írok,
mert sajnos ő nem tud írni, de mindent hálásan köszönünk."
Én is nagyon köszönöm az ADRÁ-nak, hogy az új évet
ezekkel a levelekkel kezdhettem.
Ócsai Irénke
|