Egyházunk missziós küldetését tejesíteni szeretné nem csak a szabadságot élvező emberek között, hanem a börtönökben fogvatartottak között is. Így hétről hétre különböző napokon és helyeken testvéreink elviszik a jó hírt, a szabadulás üzenetét a foglyoknak a börtönökbe. Amikor elhatároztam, hogy egy kis részt vállalok ebből a munkából, nem gondoltam, hogy mennyi áldásban, és tapasztalatban lesz részem. Testvéreimmel egyik budapesti börtönt látogatom hetente. Az ellenségnek ez nem tetszik, időnként felhasznál őröket, rabokat, és a mi körülményeinket is, hogy megakadályozza az alkalmainkon való részvételt. Néha a csüggedés hálóját próbálja ránk vetni, azt sugallja nem éri meg pár emberért vesztegetni az időt, úgy sem érdekli őket, csak érdekből jön az a pár ember is. De az Úr mindig bátorít és ad új erőt, ad tapasztalatokat, amelyek lelkesítenek.

Pár hónappal ezelőtt próbáltam egy fogvatartottat behívni a missziós foglalkozásra, de nemmel válaszolt. Hétről hétre találkoztam vele, de nem akart részt venni a beszélgetéseken, míg egyszer elfogadta a meghívást. Attól az alkalomtól kezdve, minden héten megjelent a foglalkozáson. Elmondta, hogy nagyon régen bent van a börtönben, csak gondot okozott a társainak, az őröknek, dühös volt, verekedett. Ám amióta Bibliával a kezében jár, teljesen megváltozott az élete. A nevelője és a pszichológusa üzente, hogy szeretnének velünk beszélni, mert nem értik mi történt. Éveken keresztül próbálták megváltoztatni, de nem sikerült, és néhány missziós foglalkozás után teljesen megváltozott. Egyik szerdai napon azzal fogadott, megbeszélte a nevelőjével, hogy meghívnak egy focimeccsre. Elsőre meglepett a kérése, mert karácsonyi, húsvéti ünnepélyre elmegyünk, de hogy jön a foci a misszióhoz? A börtönparancsnok engedélyezte, hogy egyik vasárnap délután a fiataljainkból összeállt focicsapat bemenjen a börtönbe és a fogvatartottak csapatával, a börtön sportpályáján focizzon. Erre az alkalomra leengedtek olyan fogtartottakat is, akik nem járnak missziós alkalmakra. Foci után azt is megengedték, hogy süteményt, és üdítőt vigyünk be, és beszélgessünk. Így lehetőségünk volt olyan emberekkel is beszélgetni, akiket máskor nem tudtunk elérni. Következő héten, a foglalkozáson két személlyel bővült a csoportunk.

Másik szép tapasztalatunk egy fogvatartotthoz kötődik, aki úgy került be az intézetbe, hogy nem tudott írni, olvasni. Valakitől kapott egy Bibliát, és szerette volna elolvasni. Kitartással megtanult olvasni, és olvasta a Szent írást. Később elkezdett járni a beszélgetéseinkre. Beszélt a társainak Jézusról, aki megváltoztatta az életét, és hívta őket is a missziós foglalkozásokra. Tudomására jutott, hogy át akarják helyezni egy távoli városba. Megtett mindent, hogy maradhasson, de végül mégis el kellett mennie. Az új helyen is Jézusról beszélt, minden reggel olvasták a Bibliát, és imádkoztak a társaival. Amikor az ottani lelkész bement a börtönbe, hogy megszervezze a foglalkozásokat, már egy népes csoportot talált, akiket a fogvatartott készített elő. Elmondta, hogy bár harcolt az áthelyezés ellen, most már érti, Istennek terve volt vele. Az új helyen is beszélnie kell mindenkinek Jézusról. A legjobb missziót a fogvatartottak tudják végezni, mert ők kapcsolatba kerülhetnek minden fogvatartottal, de mi csak azokkal, akik eljönnek a beszélgetéseinkre.

A mi Urunk azt szeretné, ha mihamarabb eljutna a jó hír mindenkihez. Erre hívott el téged és engem. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt!

Szeretném kérni azokat a testvéreket, akiknek van börtönmissziós igazolványuk, és azokat is, akinek még nincs, de elhívást éreznek erre a munkára, jelezzétek a gyülekezet lelkészén keresztül vagy telefonon, hogy országos szinten is összehangolhassuk ezt a missziós szolgálatot.

Zolyomi Endre
Tel.: 30/664-3111