Amikor a keresztelőmedencében álltam, a
fenti ige jutott az eszembe. Szó szerint megtapasztaltam a pünkösdi élményt,
hisz a Józsefvárosi Gyülekezetből korábban ketten készültek a keresztségre, aztán
négyen, nyolcan majd tizenegyen csatlakoztak hozzájuk. A tizenharmadik
keresztelendő május 16-án, a keresztség előtt két órával, a délelőtti
igehirdetés után döntött.
Bizonyára sokan
felteszik a kérdést, vajon jól felkészültek ezek a testvéreink a keresztségre? Vajon
Lowell Hargreaves mindent megismertet velük?
A válasz: IGEN!
Öt héten
keresztül a 28 hitelvről kb. 50 órán át előadást hallgattak, beszélgetéseken
vettek részt. Anna, aki közülük
utolsóként döntött, nem az információhiány miatt halogatta a döntését, hanem
mert nagyon kötődött korábbi, vasárnapünneplő gyülekezetéhez.
Minden személy
megtérése egy külön történet. József és felesége, aztán Csaba Kőbányáról, Ottó
Kistarcsáról, Noémi Pesterzsébetről, Erzsébet, Anna, Vidovics Erzsébet, Gertrúd,
aztán a két testvér Anja és Andrea majd Kálmán és Levente a Józsefvárosi
Gyülekezetből - mindannyian szeretik Jézust, és Őt akarják követni.
Szeretnék
elnézést kérni azoktól, akik nem fértek be a gyülekezetünkbe ezen a szombaton,
és attól a mintegy 180 testvértől, akik kénytelenek voltak az alagsorban
kivetítőről nézni az ünnepélyt. A nagyterem megtelt a hozzátartozókkal, és
azokkal, akik a keresztelendőkkel együtt jártak az előadássorozatra, de még nem
döntöttek. Ezzel a kis kényelmetlenséggel is segítettük őket, hogy később ők is
ott álljanak majd a keresztelőmedencében.
Ezen a napon
megtapasztaltuk azt, hogy Isten ma is dolgozik az emberi szívekben, és ez a
tizenhárom testvérünk erőt, reményt adott a további munkához.
Jóel prófétával
együtt a budapesti „B" gyülekezetben is elmondhatjuk: „Eresszétek néki a sarlót, mert megérett az aratnivaló!" (Jóel 3:13).
Simon
László
|