Alföldi kisváros, nyári forróság. Néha 35 fok felett. Az utca - amely ugyan nem a külvárosban, de nem is a belvárosnak mondott területen van - átlagos, s ennek egyik nem túl feltűnő épülete az, ahol az adventista imaház van. Az épület régi, egyszerű. Az udvar hátsó részén található az imaterem. A falak egyszerűek, a székek a háború után a gyülekezeteinkben általánosan használt barna, támlás székek, párnákkal kényelmessé téve. Látszik, pénzben nem dúskál a gyülekezet. De az imaterembe belépve más gazdagság vesz körül. Szinte tapintható a gyülekezetben a szeretet, az öröm. Ki nézi ezek után a falakat, az udvart, a székeket, amikor szerető, mosolygós emberek vannak körülötte?! Otthon érzed magad, jó itt lenni. Az egyik legszebb, legkívánatosabb hely.

Találkozol a lelkésznővel. Még két szót sem váltottál, érzed, csupa szív, csupa elkötelezettség. Három gyerek mellett utazik mindennap 50 km felett, mert itt nagy dolgok történnek. Reggel jön, este tíz előtt soha nem ér haza. Fáradt, de ezt mosolya eltakarja. Sürög-forog, bíztat, erősít, reményt ad. Látogat, bibliaórát ad, keresztségre készít, vagy éppen „csak" órát vezet. Ő a bemondó, a tizenéves fiatal tolmácsolja az egészségügyi üzenetet, egy másik tinédzser pedig az igehirdető. S mindezt ugyanolyan lelkesen mosolyogva teszi, mint bármi mást.

Ott vannak a testvérek. Hat hetet szánnak a nyárból missziós célra: missziókonferencia, Találkozás Jézussal Tábor, s utána négyhetes evangelizáció, ahol hetente hat este van előadás, a maradék napon pedig közösségi program. Vállalták, teszik, mert Jézus erre kéri őket. Nincs ott mindig mindenki, de valakik mindig ott vannak. Jönnek és örömmel teszik a dolgukat. Éppen amit kell.

Jött 20 fiatal - 13-20 évesek - az ország minden részéből. Négy hét a nyaralásukból, s az evangelizáció utolsó napja után rögtön ott az iskola. Zsúfolt helyen laknak, földön, matracon alszanak hetekig - nem számít. Az ügy a fontos, amiért idejöttek.

Nem emlékszem, hogy ha bárkit felkértek szolgálatra, nemet mondott volna. Kora reggel ébresztő. 9 órakor a reggeli után imaóra, majd az előző nap megbeszélése, utána együtt tanulmányozzák a Bibliát. Már itt is az ebédidő, aztán rajzanak ki a városba. Az első hetekben bekopognak a meghívókkal. Később az elmaradókat keresik fel, Bibliai beszélgetéseket folytatnak, Bibliaórákat adnak. Észre sem vették, s itt az este, kezdődik az előadás, ahol minden alkalommal ünneplő ruhában, mosolyogva, szeretettel fogadják az embereket. Embert próbáló munkatempó. Az előadásokon regisztrálnak, fogadják a vendégeket, helyükre kísérik őket, kezükbe adják a Bibliát, a döntéskártyát, vagy ami éppen kell. Foglakoznak a kisgyerekekkel, tartják az egészségügy előadást, vagy éppen az igét hirdetik. És minden este, amíg az előadás tart, együtt az imacsoport. Az előadás végén pedig talán a legfontosabb tennivaló. Megkeresni, megszólítani, beszélgetni, ha kell imádkozni vele, vagy éppen Biblia órát adni.

Segítők tüsténkednek a fiatalok körül. Van, aki valahol az országban imádkozik, van, aki pénzzel járult hozzá a programhoz, van. aki a lakását osztja meg, adja át szállás gyanánt, s vannak, akik mindennap ott vannak. Szülők, tanárok, testvérek egy személyben. Intenek, buzdítanak, tanítanak. Vigasztalnak, kenik a kenyeret, mosogatnak. Törődnek velük.

Jönnek az országból lelkészek, unió és területi vezetők, laikusok. Segítenek, tanítanak, és örömmel hallgatják az esti programokat.

Az ASI nemzetközi családja is jelen van, hiszen ez ASI program. Európából e-mailen kérnek beszámolót, az USA-ból meg hárman is úgy gondolták, itt a helyük. Az első adandó alakalommal felültek a repülőre, és jöttek segíteni.

S jönnek azok, akik a legfontosabbak: a vendégek. Csonkabonkák, botokkal a hónuk alatt vagy fehér bottal a kezükben. Jönnek fiatalok, idősek, középkorúak. Városi vezetők, egyszerű emberek. 18.30-kor kezdődik a program, de 21 óra előtt nem igen megy el senki. Mert a befejezés után leülnek az udvaron beszélgetni. A testvérek minden este süteményekkel, gyümölccsel kínálják őket az udvaron. De ez még kevés lenne a marasztaláshoz. A kalács néha igen, de a mosoly, a kedvesség soha nem fogy el. Ha egy vendég egyedül maradna, rögtön ott terem egy beszélgető partner. A beszélgetések az idő haladtával egyre komolyabbá válnak. Előkerülnek a Bibliák, és néha éjszakába nyúl az igetanulmányozás.

S ott van, aki az egészet szervezi, irányítja: a Szentlélek. Van kit használni, van mit megáldani. Őszinte, nyitott szívű, áldozatkész, szerető embereket kell vezetni. Az érdeklődőket van hova irányítani. A gyümölcs nem maradhat el!

Olyan is van, akinek itt nincs helye. Annak, aki megosztana, bírálna, veszekedne. Ugyan Sátán bepróbálkozik, de a közösség és a Jézusi szeretet elég a problémák gyors megoldáshoz.

Aztán az utolsó napon ott állsz a tömegben. Nincs keresztelő medence, „csak" egy gumi alkalmatosság. De ki nézi ezt. A szem az öt fehér ruháson. Szívedben már énekled: „Öröm van a mennyben...". S valahogy érzed, az az öröm most a földre is leszállt. Ide, közénk, Hódmezővásárhelyre, 2009. augusztus 29-én. Mert az aratnivaló sok, és ha vannak munkások, akik azt teszik, amit Jézus kíván, jön az aratás is.

Utómunka? - kérdezem lelkész testvéremet. Hiszen sokan elindultak, s végig kell őket vezetni a Jézus melletti döntéshez vezető úton. Többen már a keresztségük időpontját tervezgetik. „Ó ez nálunk egyszerű, tesszük azt, amit eddig is - kapom a választ. - Nálunk eddig is hétköznapokon négy este volt együttlétünk. Egészségügyi, bibliai, ifjúsági. Folytatjuk tovább! A keresztségi felkészítő órák számát kell csak növelnünk."

Utolsó este. 4 fiatal (gyermek?) jön hozzám. 11-13 évesek. Az egyik amerikai vendégtől hallottunk egy 12 éves fiúról, aki Új Kezdet sorozatot tartott. Mi is elhatároztuk, hogy Új Kezdet előadást tartunk. Az előbb ott a mikrobuszban már imádkoztunk érte. Ugye segít? S együtt mentünk a szülőkhöz megbeszélni a dolgot.

Kik a Fiatalok Jézusért Tábor legnagyobb nyertesei? Ha lehet rangsorolni, szerintem a faitalok. Más emberként mennek haza, mint ahogyan jöttek. Ketten itt kötöttek szövetséget Jézussal, többen itt döntöttek mellette. Fárasztó négy héten vannak túl, amikor vasárnap reggel búcsúzkodnak, elköszönnek egymástól. A köszönés egyöntetű: Jövőre újra jövünk!

Rajki János
ASI Magyarország

A résztvevők véleményei

„A tábor nagyon jó, amiért eljöttem, azt meg is találtam. Ebben a táborban megtapasztaltam, Isten jelenlétét. Szövetségre léptem Vele, és ez számomra akkora öröm, mintha új életem lenne. Rájöttem, hogy Isten miket egy csodálatos munkára hívott el, és azt szeretné, ha követnénk Őt. Aki nem jött el, az sokat veszített, de jövőre megteheti. Isten téged is hív, gyere el te is!" (Nagy Zsolt, Isaszeg)

„Nekem különösen sokat jelentett ez az egy hónap, közelebb vitt Istenhez. A társaság nagyon király volt, jó érzéssel töltött el az, hogy láttam, milyen lelkesen és örömmel dolgoznak az Úrért. Sokat köszönhetek a tábornak:

• megkeresztelkedtem;
• most már könnyebben imádkozom társaságban;
• fejlődött a bibliaismeretem;
• rengeteg tapasztalatot szereztem;
• gazdagabb lettem egy csomó új ismeretséggel és barátsággal, közelebbről megismerhettem sok embert;
• talán mernék bibliaórát tartani.

A táborból új elhatározásokkal jöttem haza, többek között kidobom a DVD-imet. Valamint rájöttem arra is, hogy milyen fontos hogy Istennel kezdjük a napot! (Szabó Krisztina, Siófok)

„Sok-sok áldás és szeretet töltötte meg a szívemet az eltelt egy hónap alatt. Kellemes hangulatban és testvéri szeretetben végeztük a feladatainkat. Ez a vonzó hangulat, a fiatalok kedvessége, a szolgálattevők tapasztalata és az Úr csodálatos vezetése életem legszebb pillanatához vezettek. Egy életre szóló szövetséget kötöttem Jézus Krisztussal. Együtt örültünk keresztségem pillanatában gyermekemmel és barátaimmal, hogy Jézus Krisztus gyermeke lehetek. Hálás vagyok az imákért és az Úr áldásáért." (Szabó Ferencné Margó, a Hódmezővásárhelyi Gyülekezet új tagja)

„A vásárhelyi gyülekezet vendégeként lenyűgöző volt számunkra az az energia, amit a Fiatalok Jézusért Tábor szervezői és résztvevői a munkájukba fektettek. Külön élmény volt feleségem és jómagam számára az az ifjú korukat meghazudtolóan gyakorlott előadásmód és alapos bibliaismeret, ami a két főelőadó, Lencsi és Zozó sajátja. Az ő révükön a mi ismereteink is alaposabbakká váltak, és ez még közelebb vitt minket a keresztséghez. Mi több, személyükben új barátokra is leltünk.

Az alkalmakat remekül zárta az udvaron megrendezett, gyümölcsből és házi kalácsból álló szeretetvendégség, ami ott marasztalta az egyébként vacsorázni igyekvő társaságot, és így alkalmat adott a kötetlen beszélgetésre, személyes kapcsolatok kialakítására. Ez utóbbiban az előadókon kívül a táborlakó fiatalok, a szervező felnőttek és természetesen a helyi gyülekezet tagjai is aktívan részt vettek. Mi kilenc előtt sosem indultunk haza, de egyszer-kétszer megesett, hogy tizenegyig is maradtunk.

Pozitívumként szeretném még kiemelni azt a szervezettséget, ami biztosította, hogy minden fiatal tudja a feladatát, legyen az akár csak a hallgatóság sorai között való elvegyülés is.

A heti 6-7 alkalom nagyon intenzívvé, fárasztóvá tette a sorozatot, de megérte részt venni rajta." (Dr. Hegyi Márton)