Az idei nyári szezon egy ünnepélyes jubileumi visszaemlékezéssel kezdődött. Június 6-án délelőtt volt e szezonnyitó istentisztelet, amelyen az unió elnöke, Ócsai Tamás szolgált az Igéből: „Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre, és pihenjetek meg egy kevéssé..." (Mk 6:31), majd hivatalosan megnyitotta a 60. nyári évadot. Az istentiszteletet sok, a kórustalálkozóra eljött énekegyüttes, fúvószenekar és szólista szolgálata tette még ünnepélyesebbé.

Hogy elrepült a 10 év, amikor az 50. évfordulón emlékeztünk a kezdetre, 1949-re! Most augusztusban két hetet is szántunk arra, hogy emlékezzünk az indulásra és az elmúlt évtizedekre. Külön megszólítottuk, meghívtuk azokat a már idős testvéreket, régi barátokat, akik itt voltak a kezdetkor, vagy akik támogatták, építették „Lellét" - ahogyan közösségünk röviden nevezi az üdülőt.

Jó volt találkozni olyanokkal, akiket évtizedekkel ezelőtt láttunk, akikkel együtt voltunk a kezdeti években. Az élet többeket elsodort külföldre, vagy el a közösségi élettől. De az újból itt töltött napok, a találkozás, az együttlét s az emlékezés „felmelegítette" örömüket, hálájukat Isten iránt, aki megtartott minket, hogy emlékezhessünk.

Az augusztus 15-i szombat délutánja a visszaemlékezés jegyében telt el. Többen mondták el, milyen volt a tábori élet a kezdeti években. Megemlékeztünk a gondnokokról, akik vezették a „tábort", az üdülőt a hatvan év alatt. Voltak fiatalok, akik itt találták meg a párjukat - két ilyen házaspár is itt volt a találkozón.

Beszélgettünk arról is, hogyan volt lehetséges, hogy a kezdetben ifjúsági táborozásként induló, szervezett ifjúsági programok megmaradhattak azokban a nehéz politikai időkben, amikor sok helyen megtiltották, vagy nehezítették a vallásos ifjúsági programok megtartását. Egyértelmű volt a válasz: Isten oltalmazó keze volt a tábor felett. Isten akarata volt, hogy létre jöjjön és megmaradjon, működjön a szerény kezdetű táborhely, amely az „Összeadta-lak" nevet kapta, mert a testvérek áldozatkész hozzájárulásával indulhatott el, épült, fejlődött tovább.

A későbbiekben az ifjúsági táborozások mellett lelkészértekezletek, továbbképzések és tanfolyamok is voltak itt. Az évek multával fejlesztések is történtek (vízbevezetés, még később lehetővé vált a csatornázás bekötése a városi hálózatba, néhány szobában külön zuhanyzó, WC kialakítása stb.). Nagyméretű javításokat is el kellett végezni, sőt az utóbbi években szigorították a konyha fejlesztését - ami feltétele volt a további működtetésnek. Mindezek igen nagy anyagi megterhelést jelentettek. Éppen ezért nem egyszer egyesekben felvetődött a kérdés: Érdeme-e ennyit áldozni rá?

A kérdésnek megvolt a realitása, de a fennmaradásnak is! Melyik irányba engedi meg Isten, hogy továbbmozduljon a lenni vagy nem lenni kérdés? És megmutatta: Tovább kell vinnetek! A fejlesztések megtörténtek, Isten gondoskodott áldozatkészségről - mind egyes testvérek, mind az egyház részéről. Az utóbbi tíz évben megtörtént egy igen nagy beruházás is: megépült és használatba is került a kápolna és egyben konferenciai terem is, ami felavatásakor a „Lenk Lajos konferenciai terem" emléknevet kapta.

Miért van szükség „Lellére"? Igaz, nem nyújt „négycsillagos" komfortot. De nem is ez volt kezdetben - sem most a rendeltetése. Hanem az, hogy hozzáférhető legyen minden gyülekezeti tagnak, hozzátartozójának, fiataljainknak az egymással való testvéri, lelki kapcsolatok építésére, ápolására, nevelésre, tanfolyamok, konferenciák megtartására. Távol, a lüktető, zajos városi élettől, igazán csendes környezetben a szép „magyar tenger" partján ideálisan megvalósítható az, amit Jézus mondott tanítványainak: „Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé" (Mk 6:31). Érdemes megfigyelni: Jézus nem elküldte őket, hanem hívta őket: „Jertek...". E. G. White írta: „A keresztények előjoga és kötelessége, hogy igyekezzenek felüdíteni lelküket, megerősíteni testüket ártatlan felüdülés által azzal a céllal, hogy testi-szellemi erejüket Isten dicsőségére használják fel" (Boldog otthon. 415. old.).

A kérdés nem az, hogy melyik fontosabb: a gyülekezet vagy az üdülő? A gyülekezeti, közösségi élet ápolásához éppoly fontos egy ilyen intézmény, mint ami Balatonlellén van, mint a gyülekezet! Szombatonként, istentiszteleten való találkozás, vagy hétköznapi tanfolyamon való rövid együttlét nem alkalmas igazán testvéri-baráti találkozókra, társalgásokra, tapasztalatok kicserélésére, mint az egy-két hetes kikapcsolódás, pihenés. Naponta részt vehetnek a vendégek reggeli áhítaton, vagy beszélgethetnek a lelkésszel egy-egy bibliai, vagy lelkigondozói kérdésről. Lehet-e ezt megtenni bármely más szállóban, ahol idegenek vesznek körül, nyüzsög a világi lármás élet? De ezen a csendes helyen zavartalanul lehetséges.

Napjainkban, amikor több kemping, üdülő bezár, mert nincs vendég, itt, Lellén, nálunk programok követik egymást hétről hétre. Van Szünidei Biblia Tábor (SzBT) a gyermekek részére, a Biblia Levelező Iskola (BLI) pár éve jól bevált találkozót szervez Lellére a Biblia iránt érdeklődők részére, hogy személyesen is találkozhassanak egymással. Vannak olyanok, akik életükben ezen a helyen voltak először Balatonon, mert anyagi körülményeik nem tették lehetővé, de anyagi segítséggel (pl. a Boldog Élet Alapítvány révén) részt tudtak venni az itt folyó tanfolyamokon is. Rendszeresen vannak zenei táborok is. Az „Életet az éveknek" nyugdíjasok hete is nagy népszerűségnek örvend. Lellei központunk tehát biztosítja minden korosztálynak a gazdag programokkal egybekötött bibliai szellemű kikapcsolódást, társalgást, lelki táplálékot.

Hatvan év ennek szellemében telt el. Sokan hálás szívvel emlékeznek vissza fiatalságukra, az itt töltött napokra, hetekre. Volt olyan, egyetemet végzett testvér, aki - még egyetemista korában - azt mondta: „Én abból élek, amit itt kaptam a diáktáborozáson!" Ámen! Így legyen sokak számára a jövőben is!

Hisszük, hogy Isten megáldja ezt a helyet a következő években is. Hisszük, hogy ha a mai generáció éppúgy fontosnak tartja a kapcsolatok ápolását, mint kezdetben elődeik, akik a háború évei után, amikor mindenki szegény volt, de lelkileg szomjas az Igére, a testvéri kapcsolatokra, anyagi áldozatot hoztak ezen intézmény létrejöttére. Ha ők is így állnak hozzá, akkor ők is engednek majd Isten indíttatásának, hogy e közösségi „oázis" létét ápolják, s ha kell, fejlesszék is, hogy az „Összeadta-lak" új névvel bővülhessen: „megtartotta-lak".

Ne felejtsük el azt a mondatot, amit valaki a 60 éves jubileum jegyében mondott: „Balatonlellének nemcsak múltja, de jövője is van!"

Ócsai Sándor