„Az öregkort nem megérni, elviselni művészet" (Goethe).

A földön manapság korábban soha nem tapasztalt és soha el nem gondolt globális változások mennek végbe, mégpedig az ún. három nagy robbanás:

• a népességrobbanás,
• az átlagéletkor-robbanás és
• az információ-robbanás.

A világ 60 év fölötti népessége elérte a félmilliárdot, ezen belül a 80 évesek és az ennél idősebbek alkotják a 10%-ot, ami 50-60 millió idős embert jelent, és többnyire ők képezik a leggyorsabban gyarapodó réteget. (54%-uk a fejlett országok lakosa.) Magyarországon minden ötödik ember betöltötte a 60. évét, vagyis a 60 felettiek aránya elérte a 20%-ot, azaz a kétmilliót.

Az öregséggel kapcsolatban táplált érzelgős, megszépítő illúziók még mindig jócskán hozzájárulnak ahhoz, hogy elhibázzuk az öregségre való felkészülést, és hogy ilyen igényekkel lépjünk fel, ennek következtében sorozatos csalódottságban kötünk ki. Az eredmény: neheztelés, keserűség és a fiatalok iránti gyűlölet, ha nem felelnek meg az öregek jogosnak vélt igényeinek. Az ilyen jogosult elvárások, hogy mi az, ami nekünk öregeknek kijár, nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy azután nem is igyekszünk felkészülni az öregségnek arra a realitására, melyre ma a legtöbben számíthatunk. Ennek a dilemmának a feloldását próbálta meg szellemesen feloldani Ciceró mintegy 2000 éve: „Én azt szeretném, ha rövidebb ideig lennék Öreg, mintsem idő előtt megöregednék".

A Női Szolgálatok Osztálya az idén is megrendezte az „Életet az éveknek" tábori programját. Immár negyedszer találkoztunk balatonlellei Konferenciai Központunkban augusztus utolsó hetében.

Kellemes környezetben, a csodálatos, napfényes idő sokféle programra adott lehetőséget. A napokat szokásunkhoz híven, jó hangulatú reggeli tornával kezdtük. A bőséges reggeli után a Zsoltárok üzenete emelte szívünket Istenhez és kulcsolta imádságra kezünket. Imáinkban megemlékeztünk azokról, akik anyagi vagy egészségügyi okok miatt nem lehettek közöttünk.

Napközben a Balaton invitált bennünket hűsítő kikapcsolódásra. Önfeledt gyermeki örömmel lubickoltunk, úsztunk, vagy vízi bicikliztünk. Napoztunk a parton, és römiztünk az árnyékban. Mindeközben megosztottuk egymással tapasztalatainkat, örömeinket, félelmeinket egyaránt. Meglátogattuk a Balatonszemesi Postamúzeumot, és sétahajóról néztük, hogyan tér nyugovóra a nap ünnepélyes, színes ragyogásban az északi part hegyei között.

A kora esti órákban szeminárium jellegű képzéseket tartottunk „magunknak - magunkról", hogy milyen hatással van a testmozgás az ember testi, szellemi és lelki egészségére. Hasonlóképpen az Istenbe vetett bizalom eredményezte optimista gondolkodás, derű és hála Isten tiszteletében, imádatában fejeződik ki. A szombati szolgálatok megerősítették azt, hogy Isten közelsége oly igen jó nekünk (73. zsoltár), és döntésre hívott, hogy ne a szeretet koldusai, hanem inkább Krisztusban áldást hordozók legyünk (ApCsel 4:1-10). Mindezeket egész héten a résztvevők ének, zenei és prózai szolgálata tette felejthetetlenné.

Pócsi Lászlóné