Évek óta olvasom az AdventInfoban a gyülekezeti szolgálatok jobbnál jobb beszámolóit, mégsem írtam a Sashalmi Gyülekezet szolgálatairól egyetlen sort sem. Hogy miért? Ennek különös oka van. Testvéreink egy része dicsekvésnek veszi, ha elmondjuk elvégzett munkáink tapasztalatait és azt az örömet, melyet e munkák végzése során Istentől nyertünk.

Úgy érzem, mégsem hallgathatok tovább, ezért megpróbálom a teljesség igénye nélkül közölni veletek, hogy az elmúlt években mivel foglalkoztunk.

Evangelizációink sajnos nem sok sikerrel jártak. Az elmúlt 20 évben egy sorozatnál kereszteltünk 15 főt (Lowell testvér sorozata volt), ebből megmaradt 12 fő. Rájöttünk, hogy kerületünk alig ismer bennünket. Ekkor elhatároztuk, hogy Jézus szeretetét karitatív tevé­kenységgel mutatjuk be a világnak. Felkerestem a XVI. kerületi Napraforgó Családsegítő Szolgálat vezetőjét, és felajánlottam gyülekezetünk szolgálatát. Örömmel fogadtak és folya­matos együttműködés alakult ki közöttünk.

Hajléktalanok, nagycsaládosok részére összegyűlt ruhanemű és bútor kiosztása, a ke­rület és a testvérek gyűjtéséből. Ezt a munkát közel 9 évig, Bene I. Zoltánné testvérnő végezte odaadó buzgósággal.

Újabb feladatotokat is kaptunk: egy terhes kismamát elhagyott a férje, nagyobb gyer­me­két segítettük óvodába, később iskolába hordani. Később kerestünk számára olyan albérletet, ahol csak a rezsit kellett fizetni. Csillának, az anyának, ez évekre megoldotta problémáját. Míg ezt a családot gondoztuk, természetesen Isten jóságáról és szabadító kegyelméről tettünk bizonyságot, és életünkből sok tapasztalattal dicsértük az Urat.

A következő feladatunk egy nyaktól béna asszony családja problémáinak megoldása volt. Itt az óvodáskorú kisfiút kellett reggel az óvodába vinni, mert az édesapa hajnalban ment munkába, és csak délután tudott a gyemekéért menni. Ezenkívül anyagi és egyéb nehézségek miatt nem tudták befejezni iskolakezdésre a gyermek külön szobáját, így  gyülekezetünkből Albert Vilmos és Varró György testvérek és társaik ezt a feladatot is megoldották. Iskola­kez­désre kész lett a kis Attila szobája. Áldjuk Istent, hogy erre is volt erőnk!

Újabb feladatot bízott ránk a családsegítő osztály. Egy 40 éves férfit egyik napról a má­sikra elhagyott a felesége. Ez úgy megviselte idegrendszerét, hogy Sclerosis Multiplexes lett, melynek következtében csak kerekesszékkel tudott közlekedni. Felkértek minket, hogy he­tente egyszer takarítsunk nála. Ezt a munkát felváltva, párban, Czetl Editke és Szöllősi Esztike, valamint Szabó Katika és jómagam végeztük. Sok áldás volt ezen a munkán is, annak ellenére, hogy Gyulánál nem lehetett missziózni, de hála Istennek, tapasztalatainkat szívesen hallgatta. Sikerült őt végül elhelyezni megfelelő otthonban, ahol meglátogattuk, és mivel Ő szervezte a karácsonyi műsort, az Advent Kamarakórust hívta meg.

Szokatlan kérés volt a következő feladat. Egy családban hármas ikrek születtek. Az állam adott a kicsik mellé az édesanyának nappalra segítséget, de az édesapa két műszakban dolgozott, ezért az esti fürdetésnél nem tudott jelen lenni. Ez komoly problémát jelentett, mert a gyerekek annyira sírtak, hogy az egész házat felverték. Így kerültünk hozzájuk, és hárman egy éves korukig fürdettük, vagy etettük a babákat. Segítőm volt ebben a munkában Czetlné Editke és Szigeti Timi, aki akkor még a Sashalmi Gyülekezet tagja volt. Itt örömünkre nyíltan beszélhettünk a mi erőt adó Istenünkről.

Mikor már úgy éreztem, hogy fizikailag nincs több erőm, Isten közbelépett, és délelőtti munkát adott az apukának, hogy este a fürdetésnél otthon legyen. Ilyen a mi Istenünk! Ennél a munkánál Isten megtanította, hogy az Ő művében milyen a kitartó munka. Áldott legyen szent neve!

Talán még egy feladatról hadd írjak: egy 5 gyerekes család gondját, baját bízták ránk. Itt nem volt ivás, az apa rendesen dolgozott, még másodállása is volt, de az anya nem állt a helyzet magaslatán. Azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy tanítsuk meg az anyát, hogy rendben tartsa a családját, mert az óvodából és az iskolából olyan hírek érkeztek, hogy a gyerekeket elveszik tőlük és a lakást is, mert teljesen lelakták és tönkretették. Hat hónap türelmi időt kaptak. Ezt a rendkívül nehéz feladatot Fülöp Rózsika testvérnővel elvállaltuk, de a feladat erőnkön felülinek tűnt, mert a problémás anya sokszor nem engedett be bennünket a lakásba. Mégis sikerült az alapfeladatokat ellátnunk, még Lédeczi Grétike is segített. Örömteli véget értek az események, mert nem vették el a családtól a gyerekeket és a lakást sem. Mi tulajdonképpen úgy éreztük, hogy nem voltunk elég sikeresek ebben a munkában, de az Úr mégis segített, hogy a lényeges megoldás meglegyen.

Amikor a Napraforgó Családsegítő 15 éves jubileumát ünnepelte, boldog voltam, hogy a meghívottak között lehettem, mert miniszteri főosztályvezető és különböző neves személyi­ségek, polgármester, alpolgármester előtt lett a mi kis gyülekezetünk másokért végzett mun­kája kiemelve, megdicsérve.

Most már sokan ismerik a Hetednapi Adventista Egyház Sashalmi Gyülekezetét!

Fleischer Katinka