2009. december 12-én tartotta adventi megemlékezését a Péceli Adventista Közösség a Szemere Pál Általános Iskolában az Adventista Teológiai Főiskola diplomaátadó ünnepélyét követően. A város zeneiskolájának tanárai és növendékei adtak először benne egy rövid koncertet, melyben felcsendültek többek között Händel Sába királynőjének és Vivaldi fuvola szonátáinak dallamai is. Ezt követően a Péceli Adventista Közösség fiataljai adtak elő egy zenés színdarabot a gyülekezet gyermekkórusával.

A darab egy férfiről szólt, aki elvesztette gyermekét, és semmi reménye arról, hogy felesége felépüljön kómás állapotából. Advent időszakában él, de már tejesen hidegen hagyja az embereket magával ragadó ünnep hangulata; csak végzi a megszokott munkáját, és nem remél semmit az élettől. Egy nap azonban rég nem látott öccse érkezik hozzá látogatóba, és beszélgetésükben megelevenedik gyermekkori álmuk, hogy ők is meglátnak majd egy csillagot a messzi, keleti égbolton, ami utat mutat nekik a Messiáshoz. Emberünk már nem akar hinni sem Istenben, sem semmi másban, és kérdéseivel küszködve hallgatja végig öccse megtérésének történetét. Kavarognak benne a Miért?-ek, amikre nem létezik megfelelő válasz. Ebben a lelki állapotban invitálják őket egy gyermekkórus szabadtéri koncertjére, ahol régi álmuk éneke hangzik fel. Itt véget is ér a darab, nem tudhatta meg senki, hogyan és milyen irányban változtatták meg főhősünk életét ezek az események. Erre a kérdésre minden nézőnek magának kellett megadnia a választ.

„Van, hogy csak várnod kell, mert nem tehetsz mást. Csak állsz, és nézed, hogy zajlik körülötted minden. Csak állsz, és vársz arra, hogy megláss valamit az égen, ott messze keleten, ami tudod, hogy különleges dolgot jelent, amire már oly régóta vársz, és ami elhozza számodra a megoldást. Egy csillag, ami elvezet Hozzá!" (részlet a darabból)

Sz-Cs. A.