Szombaton délután világmissziós beszámolók hangzottak el a Generál Konferencián. Jó volt látni, hogy egyházunk dinamikusan fejlődik. Gyermekek, fiatalok, idősek, nők és férfiak nagy lelkesedéssel dolgoznak azért, hogy Isten evangéliuma terjedjen. Sok helyütt gyalog, biciklivel vagy csónakon közlekednek, és a földön ülve tartják a bibliaórákat. Mégis, különböző módokon, minden lehetőséget kihasználva, mennek és hirdetik az evangéliumot. Erőfeszítésük eredményeként ezrek keresztelkednek meg naponta.

Lelkesítő tapasztalatokat láttunk és hallottunk. Láttunk egy gyülekezetet Kínában, ahol egy lelkésznő buzgón dolgozik, a gyülekezet pedig gyarapodik, már hétezer tagú. Ennek a gyülekezetnek a tagjai minden reggel 5 órakor imádkoznak.

Sok gyülekezetben a tagok 25%-a laikus misszionárius. A legmeghatóbb egy 9 éves kislány története volt, aki az Amazonas folyón kenuba ül, és útközben felvesz több gyereket, és amikor a kenu megtelik, kikötnek. Ott csatlakoznak hozzájuk más gyerekek is, és együtt tanulmányozzák Isten Igéjét. A kislány munkája nyomán már többen megkeresztelkedtek. Ilyen munkát tud végezni egy 9 éves kislány, ha Isten munkájára szenteli az életét. Megható volt látni ezt a kislányt.

Sokféle módszert láttunk, ahogy a világ különböző országaiban Jézushoz vezetnek embereket. Egyik sem olyan, amit Magyarországon ne alkalmazhatnánk, mindegyik alkalmazható nálunk is.

A végkövetkeztetést Jan Paulsen testvér vonta le. Egyházunk fejlődésének két feltétele van. Első a Szentlélek jelenléte, akit Jézus megígért. A második pedig a mi odaszentelt életünk. Ha odaszenteljük életünket Isten evangéliumának hirdetésére, és kérjük a Szentlélek erejét, akkor gyülekezeteink fejlődni fognak, ha nem szenteljük oda életünket, akkor gyülekezeteink megfogyatkoznak.

Zolyomi Renáta