Isten kegyelme

john_fergusonJohn Ferguson lelkész (TED) június 28-i, hétfő reggeli áhítata

A tékozló fiú példázatát - melyet Lk 15:11-32-ben találhatunk meg - sokan a legnagyszerűbb rövid történetnek tartják, amit valaha is írtak. Nem véletlenül  gondolják így, hanem jó okkal, hiszen az egyik legmélyebb hatást gyakorolja ránk Isten kegyelmével kapcsolatban. Az apa -aki az Atyát szimbolizálja a történetben - megbocsát fiának, miután az mindent eltékozolt, amit korábban tőle kapott. Igazán megbocsátott neki, miután fia egy nagyon nehéz és kemény tapasztalaton keresztül tanulta meg az igazságot atyjáról és egyben önmagáról. Az előadó három alapigazságot emelt ki ezzel a történettel kapcsolatban:

  1. Bár ezt a történetet úgy szoktuk emlegetni, mint a tékozló fiú példázatát, a történetből világosan kiderül, hogy nem a fiú a „hős". Talán jobb lenne ezt a történetet a szerető atyáról elnevezni, mert többet árul el ez a példázat az atya szeretetéről, mint a fiú bűnéről.
  2. Amikor valaki elszakad Istentől, távol van Tőle, valójában nem önmaga. Akkor válunk igazán önmagunkká, amikor Istennel járunk.
  3. Ez a történet Isten megbocsátásáról beszél. Az apa mindennap várta a fiát, vágyakozott utána.  Amikor fia hazatért, átölelte, és nem vádolta őt.

Ugyanakkor a történet beszél az idősebbik testvérről is, aki önigazult volt. Elveszített minden megértést a testvére iránt. Így szól: „a Te fiad", és nem azt mondja, hogy az én testvérem (30. vers). Az önigazult ember képtelen  az őszinte megbocsátásra, hiszen szüksége van a másik bűnére önmaga igazolásához. Isten megbocsátásának egyik megrendítő példája az Ótestamentumban Manassé király története (2Királyok 21, 2Krónikák 33).

Júda királyaként újjáépíti a pogány templomokat, újra bevezeti a pogány szertartásokat, és még tovább is megy, hiszen ártatlan vért ont. Amikor azonban egy idegen király fogságába kerül, Istenhez fordul, és Ő megbocsát neki. Bátorítson ez bennünket arra, hogy bizalommal forduljunk a mi Urunkhoz. Ő szeret és örömmel fogad magához!

 

Szabó János