Kétségtelen, hogy a világirodalom egyik legkiemelkedőbb alakja Johann Wolfgang Goethe (1749–1832). Termékeny költői és drámaírói munkássága tette minden idők legnagyobb német írójává. Legkiemelkedőbb műve a Faust, filozofikus költemény. Élete utolsó napjaiban Goethe állítólag azt a néhány szót hagyta barátaira, ami azóta minden gondolkodó legfőbb céljává vált: „Mehr licht!" (Több világosságot!). E német kifejezés sokkal többre utal annál, mint hogy többre vágyott ebből a fizikai tényezőből. Kérésével finoman utalt a mélyebb gondolatok, magasztosabb célok, szélesebb körű cselekvés és bölcsebb életvitel utáni vágyra. Az ókori rómaiak az öregkor küszöbére érve, fizikai képességeik gyengülésével így sóhajthattak fel: „plus lux" (több világosságot!)
VILÁGOSSÁG - AZ EMBER SZEMPONTJÁBÓL
Ez az emberi vágy pusztán a fizikai vagy élettani tényezőnél sokkal többre vonatkozik: inkább ismeretelméleti kérdés. Napjaink kiemelkedő gondolkodói ahhoz az egyéni és közösségi szükséglethez kapcsolják, hogy teret kell biztosítani annak, ami a szemmel érzékelhető fénynél is többet jelent. A kérés arra vonatkozik, hogy többet kívánunk az értelmi tisztánlátásból, a tudományból, az igazságból. Ebből a szempontból a világosság áthatja életünk minden területét: a testet, az elmét, az akaratot, a kapcsolatokat... mindent!
Egyértelmű, hogy az ilyen világosság nem földi eredetű: nincs e bolygón olyan forrás, amiből származhatna. Társadalmunkban valóban több fényre van szükség! Az Újszövetség legalább hat alkalommal mutat rá egyértelműen, ki a világ Világossága: Jézus Krisztus, az isteni Gyógyító! Tekintetünket fordítsuk hát rá, a mennyből jövő világosságra (Lk 2:32)!
Mennyei világosság nélkül a legélesebb elme is homályos, a legkiválóbb szaktudás is hiányos, a legmagasabb elismerés is értékét veszti, a legtökéletesebb egészségnek örvendő test is törékeny és gyenge. A mai fiataloknak is fényre van szükségük!
A FALUBELI FÉRFI
Márk, a legrövidebb evangélium írója elbeszéli egy vak ember történetét, akit szomszédai és rokonai szerettek. Törődtek vele, tudták, milyen nehézségekkel küzd, ezért szívesen segítettek. Amikor Bétsaida lakói hallottak Jézusról, gyógyító hatalmáról, és tudomásukra jutott, hogy a városuk felé tart, elhatározták: segítenek, hogy barátjuk meggyógyulhasson, siettek is hozzá vezetni a vak embert.
A Biblia így számol be a történtekről: „Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg" (Mk 8:22).
JÉZUS SZÍNRE LÉP
Az író nem az ember tragédiájára helyezi a hangsúlyt, hanem arra, hogyan lép közbe a menny az emberiség érdekében! Ez Isten szakterülete: megoldani a megoldhatatlant, elindítani az üzemképtelent, megragasztani a töröttet és megjavítani a javíthatatlant. A Szentháromság a győzelemhez vezető utat, azt az ösvényt keresi, ami sikerre visz.
Itt is láthatjuk, hogy a mennyei Orvos azonnal kész teljesíteni a falu lakói és a vak ember szíve vágyát. Jézus mindig hajlandó segíteni azoknak, akik kétségbeesett helyzetben vannak. Megáll és átveszi terhünket! Úr a bajok felett is! Áldott legyen az Úr Jézus neve!
Figyeljük meg, hogyan mutatja be ez a történet Jézust (Mk 8:23a)! Jézus a vakot kézen fogva vezette ki a faluból, majd a szemére köpött, és kezét is a szemére tette.
Nem csak megjelent a színen, hanem ténylegesen tett is valamit azért, akinek szüksége volt rá. Mi következik ezután?
CSELEKVÉS
Első lépésként megfogta a segítségre szoruló ember kezét. Ha szükséget látunk, biztosak lehetünk benne, hogy Jézus kézen akar fogni. Tudja, milyen gyönge a kezünk, milyen könnyen letérhetünk a helyes ösvényről, de minden bajban és nehézségben kitart mellettünk. Jézus karja mindig erőt ad!
Hallja, ha kimondjuk: „Uram, fogd a kezem, vezess, légy velem", és azonnal tettre kész! Mi nyomja most a szíved? Az bánt, hogy megszakadt a kapcsolatod valakivel? Ha engeded, Jézus kézen fog! Mindegy, mi a gond, mindig van megoldás!
Megeshet, hogy a Mester kiemel addigi helyünkből. Látva a környezetünkben ránk leső veszélyeket, eltávolíthat azoktól, akik rossz hatással lennének ránk, rokonoktól, rossz társaságtól vagy esetleg attól, ami túlságosan leköti a figyelmünket, erőnket. Elválaszthat bármitől, ami lassítja a gyógyulás, a fejlődés, a javulás folyamatát. De mindezt a mi érdekünkben teszi.
Előfordult már, hogy valaki leköpött? Történetünk szereplőjével bizony pontosan ez esett meg. És épp jótevője tette ezt vele! Hadd mondjam ki egyenesen: már sokszor hallottuk, Jézust le is köpték, az viszont igencsak meghökkentő, hogy Jézus köp szemen valakit! Vajon miért tette? Meg akarta volna sérteni a bétsaidai férfit?
Mindig gondoljunk rá, hogy ki is az Úr a bajok felett! Ne feledjük, bármilyen bosszantónak is tűnjön valami, de ha Jézustól indul, biztosan áldássá válik! A végén elmondhatjuk: „Köszönöm, drága Megváltó még a köpést is, mert pontosan az gyógyított meg, ami eleinte bántott!"
Abban a pillanatban, amikor a vak szemére köpött az Úr Jézus, még valami mást is tett: kezével gyengéden megérintette. A Mester újra a betegre tette a kezét. Először el akarta távolítani a figyelmét elvonó helyszínről, most pedig azért tette kezét a szemére, hogy meggyógyítsa.
LÁTSZÓLAGOS EREDMÉNYEK
Amikor a Teremtő keze érintette a világtalan szemeket, a látóidegekre újjáteremtő életerő hatott. A szemgolyó szövetei és sejtjei energiával teltek meg, az izmok, nedvek és kamrák megtisztultak és új életre keltek. Hirtelen, egy szempillantásnál is kevesebb idő alatt teljesen megújult a szeme.
A mennyei Szemész érintése folytán a szemlencse és a pupillák is egészségessé váltak. Ahol korábban sötétség volt, oda most mennyei fény hatolt. Az agy látóidegei a sokévi tétlenség után újra munkába álltak. Lett világosság: az ember újra látott! Egész belső lénye megvilágosodott! Vaksága elmúlt! „Igen, látom az embereket!" - kiáltotta hangosan és boldogan! Ő tette ezt, aki a bajok felett is Úr!
Egy vak meggyógyításáról olvashatjuk: „Isten angyalai szintén a helyszínen voltak, hogy erősítsék a látását visszanyert férfit" - (Ellen G. White: Jézus élete, 401. old.). A fénylő mennyei angyalok is engedélyt kaptak, hogy megtegyék, amire annyira vágytak.
Forduljunk Isten Igéjéhez - olvassuk el Mk 8:23b-24 verseit! Jézus megkérdezte: „Látsz valamit?" Az felnézett, és így szólt: „Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak."
A szem anatómiai szempontból rendbejött, ám az élettani folyamatok még nem működtek tökéletesen. A férfi csak homályos alakok képét észlelte. Az embereket nem látta tisztán, még nem került minden oda, ahová a Teremtő eredetileg szánta. A betegnek további kezelésre volt szüksége.
A kezdeti eredmények csak részben voltak biztatóak. A vak még NEM gyógyult meg maradéktalanul betegségéből. Mondhatja-e bárki, hogy Jézus munkája kívánnivalót hagy maga után? Előfordul néha, hogy csak félig viszi véghez a csodát? Mit tanulhatunk ebből a helyzetből saját életünkre vonatkozóan? Azt, hogy amit az ember veszteségnek lát, az Isten szemében lehet nyereség!
Megeshet, hogy annyira mélyen gyökerezik a betegség, amit a Mester kezel, hogy egy érintés nem elegendő, többre van szükség. Figyeljük, hogyan folytatódik a Bibliában a történet!
VALÓDI EREDMÉNYEK
Miközben Jézus újra szemére helyezte a kezét, a férfi feszülten figyelt, és látása teljesen helyreállt. Mindent tisztán látott, szeme csak úgy itta a sok látnivalót (25. vers).
A Mester második érintését követően több fénysugár hatolt az egykor világtalan férfi szemébe. A fiziológiai változások is végbementek. A teljes világosság okozta a változást! A világ Világossága nem csak részlegesen, hanem teljesen meggyógyította a beteget! Jn 8:12-ben ezt olvassuk: „Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: »Én vagyok a világ világossága...«"
A Mesterről szóló csodálatos életrajzi mű, a Jézus élete című könyv így számol be erről a 402. oldalon: „A vak először nézett Gyógyítója arcába." Először látott tisztán és világosan emberi arcot... és milyen örömmel töltötte ez el! A változást az igazi világosság okozta. A világ Világossága eljött hozzá, és teljesen meggyógyította! Újra idézzük Goethe szavait: Mehr licht! Több világosságot!
Csak akkor nyílnak valódi távlatok szemünk és értelmünk előtt, ha életünkbe hívjuk az igazi Világosságot! Akkor a fény átjárja minden gondolatunkat, érzésünket és kapcsolatunkat!
Erő van Jézus kezében, szemében, még a köpésében is! Erő van Jézus hangjában! Jézus egész lénye mindenható! Jézus Úr a betegségek felett!
Alfredo Garcia-Marenko
|