Szegedi Kovács György Vörösmarty-díjas |
Méltatás helyett
Hivatalos méltatás helyett hadd
meséljek el egy történetet.
Kezdő újságíróként, valamikor 1990 tavaszán Szegedi Kovács Gyuri barátom
megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele felkeresni Bajor Nagy Ernőt, a Szabad
Föld egykori neves szerkesztőjét, a hetvenes-nyolcvanas évek közismert
televíziós személyiségét. Mit mondhat erre egy lelkes kezdő? Hát persze! Ilyen
alkalmat nem lehet kihagyni.
Gyuri novellái kapcsán akart vele találkozni, tanácsokat kérni, nekem meg már az nagy szó volt, hogy találkozhatom egy élő legendával. És ez a találkozás alaposan meghatározta pályámat. Ha akkor Gyuri nem hív magával, bizonyára sok minden másként alakul. És nem ez volt az egyetlen eset, hogy egyengette előttem az utat az első lépéseknél. Ami bizony nem kis dolog. Már csak azért sem, mert nem mindenki támogatja szívesen a leendő konkurenciát. Az esetleges vetélytársat. Igaz, a mi esetünkben nem így lett, hiszen ő maradt a szépirodalomnál, én meg az újságírásnál. De azt hiszem, abból sem lett volna baj, ha ugyanazt műveljük mindketten. Gyuri ma sem féltékeny a kezdőkre, nem fél attól, hogy esetleg vetélytársai lesznek. Azóta is sokakat segített már, támogatott. És ez az egyik oka annak, hogy március 15-én, Nemzeti Ünnepünkön a Fejér Megyei Önkormányzat Vörösmarty-díjjal tüntette ki. Megérdemelten. Persze arról sem feledkezhetünk meg, hogy az elmúlt évtizedekben az ország valamennyi neves irodalmi lapjában publikálta írásait, és több kötete jelent meg.
Hock Tamás |