Azon gondolkoztam, milyen nehéz egy olyan táborról írni, ami már több mint tíz éve minden évben megrendezésre kerül. Jó lenne új élményekről, új hangulatról beszámolni, hogy minden évhez képest kicsit másabb, színesebb legyen. Ez természetesen a szervezésnél legalább ilyen fejtörést okoz, hiszen valóban vannak, akik évek óta visszajáró vendégek, és bár egy év hosszú idő, mégis úgy kell a hallgatóknak elmenni, hogy muszáj egy év múlva újra eljönni, feltöltődni, együtt örülni, hitben erősödni, új barátokra lelni.
Ez a nyár nem kecsegtetett túl sok meleg napsütéssel, és ez nem
utolsó szempont a Balaton partján, de csodával határos módon ez nem
befolyásolta a mindennapokat. Ha nincs sok strandolás, sokkal jobban
lehet más dolgokra koncentrálni, a belső kapcsolatokra és a hit
erősítésére.
Az idei tábori hét is illeszkedett az egyház éves
programjához, a gyereahogyvagy egész héten fókuszban volt. Itt ez talán
különösen megmutatkozik, minden évben van egy-egy meghatározó, új arca a
tábornak, akiket megismerhetünk. Itt megérezhettük ennek a mottónak a
szépségét, és néha az árnyoldalát is. Ha csak a mi kis országunkat
nézzük, itt is hihetetlen nagy társadalmi különbségekkel lehet
találkozni. Ebben a táborban ez mindig különösen átérezhető,
tapasztalható. Vannak tanultak és műveltek, és olyanok is, akiket nem az
iskola, hanem az élet tanított meg a bölcsességre.
Valóban
vannak olyanok, akiket nem mindig könnyű elfogadni, és nekem is évről
évre komoly fejtörést okoznak azok, akikre különösen oda kell figyelni
az egész hét alatt. Elsimítani, igazgatni, de különösképpen sokkal
jobban szeretni és szerettetni másokkal. Az idén még egy kutya is képbe
került, aki nélkül a gazdája nem volt hajlandó eljönni. (Mindig azt
hiszem, hogy már semmi nem tud meglepetést okozni!) A gazdája egy
csodálatos, művelt hölgy volt, az egyik híres, Kossuth-díjas színész
özvegye. Rendkívül kedves és elfogadó egyéniség, sokat tanultam tőle
elfogadásból és szeretetből. Igen, én tanultam egy nem adventista
embertől. Aki hihetetlenül örült a tábor egyik kevésbé eszményi
faházának, és virágokkal, kis padokkal feldíszítve várta a táborban
megismert új barátait beszélgetésre.
Különös arcok, különös
sorsok és nagyon-nagyon bonyolult és nehéz életek. De hát kérdem, nem
erről beszélünk? Gyereahogyvagy – folyamatosan ez a téma, ez van az
óriásplakáton, de valóban tudunk elfogadni? Van úgy, hogy működik,
éreztem ezen a héten is. Persze egyáltalán nem könnyen, mert
begörcsölünk, ha valaki cigizik, vagy megiszik egy sört kint, Sanyi
presszójában. De ezek az emberek jó emberek és értékesek, csak szeretni
kell őket. Nincs ebben semmi nagy titok, nincsenek nagy szavak és
bölcsességek, csak ennyi: szeretni. A többi aztán megy magától, szép
lassan, nem olyan ütemben, mint mi szeretnénk, de higgyük el, hogy
működik. Ez az egész a mi hozzáállásunkon múlik, és az Isten kegyelmén.
Sokan jöttek – sokfélén. Ez érdekes és színes volt, mert Isten bennünket
is megtanít, hogy a világ ilyen, csodálatos és sokszínű, tele érdekes
és értékes emberekkel. Gyereahogyvagy – így várunk ezután is mindenkit.
Ócsai Irénke
|