Erdélyben jártunk |
Hosszú szervezés előzte meg erdélyi utunkat. A Dunaújvárosi Bibliai Szabadegyetem szervezőinek az az ötlete támadt, mi lenne, ha a hallgatókat elvinnék Erdélybe, megmutatva nekik az ott élő adventista gyülekezeteket, és persze néhány nevezetesebb tájat. 2015 áprilisában kezdődött a szervezés. Először Szász Ernővel, a terület elnökével vettük fel a kapcsolatot, s miután ő támogatott, két helyi lelkészt, Csabai Gyulát, a Mezőfelei, ill. Veress Józsefet a Sármási Gyülekezet lelkészeit kerestük fel, tudnának-e szállást, ellátást adni nekünk. Miután a válasz igen volt, elkezdtük a szervezést. A csapat létszáma elég hamar elérte a 35 főt, és meg is maradt, ennyien indultunk el szeptember 10-én reggel, a cél felé. Egészen a határig nem is volt semmi gond, a társaság jókedvű volt. A határon aztán visszafordítottak minket, valakinek lejárt a személyi igazolványa. Két-három órás bolyongás után azonban csak sikerült átjutnunk a határon. Este fél 11-re érkezett meg a csapat Mezőfelébe. Ott már nagyon vártak minket, és két-három percen belül mindegyikünk „elkelt”, indulhattunk a szállásunk felé. Pénteken Banga-Jánossy Emil volt az idegenvezetőnk, aki elvitt minket Segesvárra, elmondta nevezetességeit, Petőfiről szinte mindent tudott. Fehéregyházán megnéztük a Petőfivel kapcsolatos összes nevezetességet. Innen Tamási Áron sírját tekintettük meg Farkaslakán. Onnan Korondon át a Parajdi sóbányába szálltunk alá. Este istentiszteleten vettünk részt Mezőfelén. Az alkalom végén Kardos Csaba karvezető összefogta vendégeinket a helyi gyülekezet kórusával, egy nagy énekkart kialakítva, megtanított két éneket, amiből az egyiket szombaton, az istentiszteleten ez a nagy közös kórus gyönyörűen előadott. Szombaton reggel elmentünk Ménesre a Szanatóriumba, amit a Hetednapi Adventista Egyház működtet a hegyek, erdők között, fantasztikus környezetben. Az igazgató felesége Valentina Dan végigvezetett minket az intézményben, majd elmondta, milyen programokon vesznek részt az oda beutaltak. Ezután visszamentünk Mezőfelére, ahol a délelőtti istentiszteletet Csabai Gyula tv tartotta. Nagy meglepetésünkre egy díszkötésű Jézus élete című könyvvel és egy tollal kedveskedtek mindannyiunknak a helyi gyülekezet tagjai. Majd ebéd következett a vendéglátók otthonában. Délután ismét találkoztunk Banga-Jánossy Emillel, aki megmutatta Marosvásárhely nevezetesebb helyeit. Emil a Speranta TV magyar adásának igazgatója. Innen Karácsonyfalvára mentünk, ahol már várt minket egy Gábor-cigány gyülekezet. Itt Gyürüs István lelkészt köszöntötték, aki prédikált, utána a „gáborok” egy nagyon szép éneket énekeltek cigány nyelven, majd meginvitáltak minket egy terülj-terülj asztalhoz. Szeretetük, örömük szinte kézzel fogható volt. Másnap, vasárnap reggel fájó szívvel mondtunk búcsút mezőfelei vendéglátóinknak, és elindultunk a Békás-szoros, Gyilkos-tó, Békási víztározó irányába. Sokat sétáltunk, volt, aki csónakázott a tavon, volt, aki vásárolt. Igen hosszú és fárasztó út után, este fél 11-re megérkeztünk Sármásra. Sajnáltuk az ottani vendégfogadóinkat, mert nagyon sokat vártak ránk. Itt egy komplett, finom vacsorával, csorbával, rakott krumplival, kaláccsal, meg gyümölccsel vártak minket gyönyörű gyülekezetük éttermében. Reggel egy rövid áhítat után elbúcsúztunk vendéglátóinktól, és irány vissza Dunaújvárosba. Rengeteget láttunk, igazi, őszinte szeretetet tapasztaltunk. Szívüket tették oda mindkét helyen a szállásadóink, királyként és királynőként kezeltek minket. Fantasztikus volt látni szemükben az örömöt, hogy náluk voltunk. A busz utasai rendkívül jól érezték magukat, bár elég hajtós volt a program, de semmiképpen nem akartunk kihagyni semmi fontosat, hogy meg ne nézzük. Az egész útra a jókedv, a vidámság volt jellemző. Hihetetlen volt látni mindkét helyen a vendégfogadóink szeretetét, ahogy körülvettek minket. Többen meg is jegyezték hazafelé, hogy de jó lenne, ha nálunk is jellemző lenne ez az összetartás és szeretet! Hát, bizony jó lenne többször is részt venni ilyen szeretet-úton, ahol adhatunk is, kaphatunk is feltöltődést! Gyürüs Istvánné |