Ha azt mondom ünneplés: mi jut az eszükbe? Legtöbb embernek az ünnepnapok eseményei, amit nehéz elképzelni is ital, mértéktelen evés, éjszakázás nélkül. Olyan időszak, amikor mindkét végén szokás égetni a gyertyát.

A Biblia arra figyelmeztet, hogy az örömnek és az ünneplésnek van józan formája is: amikor a Teremtő tanácsai szerint élünk. Az adventista egyház egészségügyi világszervezete egy angol mozaikszóban foglalta össze, amit az egészségmegőrzés szempontjából nélkülözhetetlennek tart. A mozaikszó magyar megfelelője: ÜNNEPLÉS. Az angol szó minden betűjével egy természetes gyógyszer neve kezdődik, az alábbiak szerint: értelmes döntés, testedzés, víz, egészséges környezet, hit, pihenés, tiszta levegő, mértékletesség, pozitív gondolkodás, kiegyensúlyozott táplálkozás és baráti kapcsolatok.

Miért éppen ünneplés?

Egy egészségmegőrző programot tartalmazó kazetta bemutatóját láttam az elmúlt napokban, amelyben egy mosolygós arc azt ígéri, hogy ha valaki követi az útmutatásait, néhány hét alatt tökéletesen fitt lesz. Nem kell mást tennie, mint nyaktörő gyakorlatokat ismételnie röpke 40 percen át egy dübörgő zene ritmusára, egészen addig, míg, idézem, „az ember meggyilkolja a fölösleges kilóit". Még nem beszéltem a koplalásról és egyéb válogatott, kínzó módszerekről, amit körítésként hallottam. Miután megnéztem a videót, azt mondtam, gondolom sok millió honfitársammal együtt: ha ez az egészség, akkor kellemesebb így maradni, ahogy vagyok. Ez legalább nem fáj, nem gyilkol, és nem hívja elő a rejtett aszkétát belőlem. Mert elvégre egyszer élünk, miért ne élvezzük az életet addig, amíg van. Nemrégen kaptam két hűtőmágnest a következő felirattal: „Kocogj és halj meg egészségesebben." A másik: „Az élet bizonytalan, kezd a desszerttel!" Egy kis irónia, ami a bennünk lévő életérzést célozza meg. Az egészség megőrzése inkább társul a lemondással, önsanyargatással, böjttel, mint az ünnepléssel.

Nos, akkor miért mégis ünneplés?

Életünket szokások alakítják. Legyen az jó vagy rossz, építő vagy romboló, a szervezet követeli azt, amire megszoktattuk. Ha megkapja, ünnepel. Ha például szokásunk lett a rendszeres gyaloglás, akkor a szervezet kiáltani fog érte, ha kimarad, mert hiányozni fog a jó vérkeringés és oxigénellátás, meg az endorfin, ami mozgáskor szabadul fel, és a jókedvet biztosítja. Ha megszoktuk a napi 6-8 pohár vízfogyasztást, akkor a szervezet figyelmeztetni fog, hogy ne hagyjuk abba, mert a jobb kiválasztás, a szennyező anyagok eltávolítása szintén jobb közérzetet biztosít. Mi a helyzet a táplálkozással? Első látásra az ünnepel, aki a szem és száj ingerét kielégíti, de ha rájöttünk, hogy milyen érzés szénhidrát-gazdag reggeli után szellemi munkát végezni, vagy felfedeztük a zsíros vacsorák nélküli éjszakák jóleső nyugalmát, semmiért nem adnánk oda. Tudják-e azt, hogy milyen késői lefekvések nélkül, nikotin- és alkoholrabság nélkül élni? Ismerik-e a reggeli természetes frissesség varázsát a mesterséges fekete korbács, a kávé nélkül?

Jó gyógyszer a vidámság

És akkor még nem beszéltem az egészségőrzés mentális oldalának szépségeiről. A SOTE Viselkedéstudományi Tanszéke néhány nagyon érdekes kutatási eredményről számolt be: az anya vallásos elkötelezettsége védi a gyermeket a depressziótól; a vallásos embereknek alacsonyabb a vérnyomása; a hitélet segít kigyógyulni bizonyos betegségekből. A Bibliának igaza van, amikor több ezer évvel a tudományos kutatások előtt kijelenti: „A vidám elme jó orvosság, a szomorú lélek pedig megszárítja a csontokat" (Péld 17:22).  Kutatásokkal igazolták, hogy a pozitív gondolkodás növeli az immunrendszer aktivitását. A tudomány foglalkozott az ima, reménység, bűntudatrendezés, stressz-kezelés egészségre gyakorolt pozitív hatásával is.

Mind a tapasztalat, mind a tudomány azt bizonyítja, hogy egészségesen élni ünneplést jelent. Ünneplés, mert természetes, mert szabadságot, jó közérzetet ad, mert olcsóbb és mert ez a Teremtő Isten akarata. A józanság, jó erőnlét, jó vérellátás segíteni fog kapcsolatban maradni Istennel. Pál többször figyelmeztet az Istennel való kapcsolatunk gyakran elfelejtett aspektusára. Ha a testünkre úgy vigyázunk, mint egy élő áldozatra, féltett kincsre, akkor ez segít megérteni Isten életünkre vonatkozó akaratát (Róm 12). Istennek pedig egy célja van a földi életünkkel: „hogy életük legyen és bővölködjenek"(Jn 10:10).  Bár vége a tavasz ünnepeinek, a húsvétnak és pünkösdnek, de elkezdhetjük az igazit. Élvezzük azt a fajta életet, aminek középpontjában a Teremtő Isten áll, aki mint Alkotónk, tudja, hogy mitől lehetünk boldogok a szürke hétköznapokban is.

Ősz Farkas Ernő
kommunikációs vezető