A női nemi szerv megcsonkítása |
A Hetednapi Adventista Egyház hivatalos állásfoglalása
BemutatásVilágraszóló missziójuk részeként, a hetednapi adventisták elkötelezték magukat, hogy olyan egészségügyi ellátást biztosítanak, amely megőrzi és helyreállítja az emberi teljességet. Egy személy életében a teljesség alatt a harmonikus fizikai, intellektuális, szociális és lelki dimenziójú fejlődést értjük, kiegészítve az Istennel való szeretetteljes kapcsolattal és a másokért végzett nagylelkű szolgálattal. Az adventisták hisznek abban, hogy minden egyes ember Isten képmására lett teremtve, egységes egészként, és elutasítják a test és lélek kettősségének gondolatát. Hisznek a kegyelem szolgálatában, amely az emberi élet minden összetevőjét befolyásolja, beleértve a fizikális és érzelmi jólétet is. Az egész emberért végzett szolgálat vezette a hetednapi adventistákat, hogy odafigyeljenek a nőinemiszerv-csonkítás széles körű gyakorlására. Gyakran hivatkoznak a „női körülmetélkedésre”, vagy még gyakrabban a „női nemi szerv vágására”, mint olyan gyakorlatra, ami jelenleg asszonyok és lányok millióit érinti, beleértve az évente újonnan eltorzítottak sokaságát is. A felbecsült adatok nem tartalmazzák azoknak a fiatal lányoknak a számát, akik belehalnak a csonkításokba. Ezek a gyakorlatok magukban foglalják a csiklóelőbőr lemetszését, egészen a teljes külső női szeméremtest eltávolításáig, mindenféle csonkítást, valamint a hüvelybemenet bevarrását. Ebben az állásfoglalásban aggodalmunkat fejezzük ki a nőinemiszerv-csonkítás minden formájával szemben, amely fizikai működési zavarhoz vagy érzelmi traumához vezet. Ráadásul ezeket a procedúrákat nem tiszta, steril eszközökkel végzik, altatás nélkül, erőszakkal lefogva a négy és tizenkét év közötti kislányokat. A beavatkozások gyakori következménye a vérzés, a sokk, a fertőzés, az inkontinencia, a szervkárosodás és súlyos, nagy kiterjedésű sebfelületek keletkezése. A fizikai károsodáson felül a nemiszerv-csonkítás érzelmileg is nagy megrázkódtatást jelent. Azok a nők, akiknek megcsonkították a nemi szervét, gyakran hosszú kimenetelű nőgyógyászati problémákkal küzdenek, beleértve a sipolyt vagy más néven, fisztulát, krónikus fertőzéseket és menstruációs problémákat. A házasságot követően megtapasztalják, hogy a nemi közösülés fájdalmas, megrázkódtató esemény, mivel a meghegesedett vaginát fel kell nyitni. Gyermekszülésnél szintén akadályt jelenthet a szövetek merev hegesedése, amely idővel az anya vagy a magzat halálát eredményezheti. Azokban az országokban, ahol a nőinemiszerv-csonkolás elterjedt, úgy gondolják, hogy számos indok igazolja a beavatkozást. Elfogadott tény például, hogy az ilyen csonkolások megvédik a szűz, házasság előtt levő nőket, segítve őket megfékezni szexuális vágyukat; megerősítik a feleségek nemi hűségét a férjük iránt, és növelik a férjek élvezetét a szexuális együttlét során. Ugyancsak elfogadott tény, hogy a nemi szervnek minden egyes eltávolított része tökéletesíti a tisztaságot, kozmetikailag kívánatosabb, és a gyermekszülést is biztonságosabbá teszi az újszülött számára. Az említett hiedelmek miatt, azokat a nőket, akik nem vetik alá magukat ilyen procedúrának, megbélyegezhetik azzal, hogy alkalmatlanok a házasságra. A beavatkozások ellen szóló bizonyítékok, valamint az emberjogi szervezetek erőfeszítése ellenére, a nőinemiszerv-csonkítás gyakorlata sok országban továbbfolytatódik, sőt néhány helyen a 90 százalékot is meghaladja az elterjedtsége. Néhány területen a női nemi szerv megcsonkítását azzal is védik, hogy vallási gyakorlatok részének tekintik. Bár a hetednapi adventisták kiemelten támogatják a vallásszabadságot, mégis, az a meggyőződésük, hogy egy vallás gyakorlásának joga nem igazolja a másik ember megkárosítását. Emiatt a vallásszabadságra való hivatkozás nem szentesíti a nőinemiszerv-csonkítást. Bibliai alapelvekAz Adventista Egyház a következő bibliai tények alapján ellenzi a női nemi szerv megcsonkítását.
KövetkeztetésMivel a nőinemiszerv-csonkítás fizikailag és érzelmileg egyaránt veszélyes, és kihat az egészségre, a hetednapi adventisták ellenzik ezt a tevékenységet. Az egyház felkéri azokat, akik hivatásos egészségnevelők, oktatók, egészségügyi intézmények dolgozói, és mindazokat, akikben megvan a jó akarat, hogy együtt fáradozzanak a női nemi szerv megcsonkítása felszámolásának érdekében. Az a mi reménységünk és törekvésünk, hogy az oktatáson és az evangélium szeretetteljes bemutatásán keresztül védelmet és teljességet találjanak azok, akik ilyen veszélyeztetettségnek vannak kitéve; azok pedig, akik már elszenvedtek ilyen beavatkozást, találjanak vigaszt és együttérző gondoskodást. Ezt a dokumentumot a Generál Konferencia emberi élet bizottsága dolgozta ki 2000 áprilisában. A jelenlegi különböző típusú, közismert nőinemiszerv-csonkítások az alábbi módon csoportosíthatók. 1. típus, az előbőr lemetszése, a klitorisz teljes vagy részben való lemetszésével, illetve lemetszése nélkül. 2. típus, a klitorisz lemetszése részben vagy teljes mértékben a kis szeméremajakkal (labia minorával) együtt. 3. típus, a külső nemi szerv lemetszése részben vagy teljesen a nagyajkak (labia majora) elzárásával (infibulációval). 4. típus, osztályozatlan; magában foglalja a felszúrást, átlyukasztást, a klitorisz vagy szeméremajkak bemetszését; a klitorisz és a körülötte levő szövetek izzított tűvel való égetését; a vagina nyílását körülvevő szövetek szétzúzását (szögletes vágással) vagy a vagina felvágását (gishiri-vágással). Létezik olyan is, amikor a vaginába maró kémiai anyagot vagy gyógynövényt vezetnek, hogy vérezzen; vagy a szándéknak megfelelően szűkítik, illetve tágítják a vaginát. Továbbá ide tartozik bármilyen más eljárás is, amelyik a nőinemiszerv-csonkítás definícióját kimeríti. Ez az osztályozás a „Nőinemiszerv-csonkítás“ című, a WHO, a UNICEF és a UNFPA közös állásfoglalása alapján készült. Az Egészségügyi Világszervezet (Genf) által 1997-ben publikálva. |